Új bejegyzés Frissítés

2013.02.27. 18:51 Viveka

Szia, kedves Senora Blanca. Első olvasásra az Álmodó iszonyatosan megfogta a fantáziám. Kritikát nem írok, mert, ahogy látom Nanó mind mindig igen részletes és kimerítően és úgy gondolom eleget is írt. Észre is vettem, hogy az óta az Álmodóhoz nem igen alkottál. Van sejtésem miért, de remélem csak más magánügyi gondjaid miatt. Ha megfogadsz egy jó tanácsot, hallgass meg mindenkit, és szelektáld, ami kell. De  a legfontosabb, szeress írni és alkotni. Hibáid mindig is lesznek, hidd el, mert én 12 éve írok, és még mindig van. Egyszer és mindenkorra meg kell értenie minden kritikusnak és segítőnek. Nem születik senki sem írónak. Azzá válik. Amúgy jómagam csak annyit tudok neked ajánlani a saját házi patikáimból. Olvass, olvass, olvass, és legfőképp szeresd, amit csinálsz, és ne engedd, hogy mások, a kritikáikkal letörjék a lendületed, az ihleted és a fantáziád. :) Szeress írni és önmagadért írj, mert ha ezt a fonalat megtalálod, és szívből fogsz alkotni és fogod adni az írásaid, akkor az olvasóid is szeretni fognak. Legyen lényege, amit szeretsz csinálni, minden más korrigálható, javítható és alakítható. :) Szeretettel Viveka   <p style=\\\"\\\\\\\\\\\\&quot;text-align:\\\" justify;\\\\\\\\\\\\\\\"=\\\"\\\">

2011.01.30. 15:10 Nanó

Bocsáss meg, két dologért is! Először is, hogy két külön részletben küldtem el a véleményem - de sajnos túl hosszú lett. A másik pedig, hogy elfelejtettem linkelni az oldalunkat. Gondolom, sokkal szívsebben döntesz akkor, ha tudod, hova kerülne. =) [LipGloss]

2011.01.30. 15:08 Nanó

Példa az ilyen esetekre: „Lana mélyet sóhajtva nézte az ajtót, ahol Nick az imént eltűnt.Lana már évek óta reménytelenül rajongott Nickért, mint oly sok más lány. Őszinte sajnálattal néztem rá, mert habár sosem árultam volna el neki az igazat, de nem tudnám elképzelni, hogy Nickvalaha egy nőnemű lénnyel pár hétnél hosszabb időtartamig meg bírjon maradni abban az értelemben. És az igazat megvallva, nem hiszem, hogy Nick egyáltalán észrevette volna valaha Lanát.” Vagy pedig: „Will közelebb lépett, és így szólt: - Megan, nyugi! Inkább örülnöd kellene, amiért így törődik veled. Nem sok testvér ilyen… - és valóban. Will testvére valóban ott tett keresztbe Willnek, ahol csak tudott. Will testvére tényleg egy kiállhatatlan alak volt. Will barna szemeibe néztem, és elszállt a haragom nagy része.” Az utóbbi részletet átírom – ha megengeded -, hogy megmutassam, hogyan is lehetne gördülékenyebbé tenni a megfogalmazást: Will közelebb lépett, és így szólt: - Megan, nyugi! Inkább örülnöd kellene, amiért így törődik veled. Nem sok ilyen testvér van… - Az ő testvére valóban ott tett keresztbe neki, ahol csak tudott, és tényleg egy kiállhatatlan alak volt. Ahogy Will barna szemeibe néztem, elszállt a haragom nagy része. A másik, hogy én eddig a „páli fordulatként” hallottam ezt csak, így „i” betűvel a végén. A következő részed eleje egyszerűen elvarázsolt. Eddig bármit is olvastál tőlem, azt annak ellenére is vitathatatlanul fenntartom, hogy nagyon jó író vagy. És ez ebből a részletből is élesen kirajzolódott. Egy aprócska elgépelés viszont szemet szúrt nekem: „- Ne feletjs…” Pedig ugye helyesen: „- Ne felejts!” És egy nagyszerű részlet, amiben nagyon sok igazság van: „Azt hiszem, három nagy dolog van, ami igazi könnyeket fakaszthat belőlünk. A szomorúság, a remény és a boldogság.” „A szobában még mindig Nagyi parfümje lengett, de olyan üresnek tűnt minden.” - Inkább az illata lengte be a szobát, de a parfüm nem tud csak úgy lengeni. Apróbb hiba csak: „ugyan azok” helyesen: ugyanazok. Nagyon szépen fogalmazol, így kérlek, ne rontsd le az összképet a„pasas” szóval, írj helyette férfit, vagy valami komolyat! Márpedig a pasasnál jó pár komolyabb rokon értelmű szavunk van. Nézd, még a word is kijelölte: [Kép] „Van olyan, amikor arra a 0,01%-ra kell hallgatnunk.” Sokkal jobban mutatna, ha betűvel írod ki a számokat, ezt például írhattad volna „kis százaléknak” vagy bármi másnak. De betűvel, így elég csúnya hatást kelt! És már el is érkeztem az utolsó rész végéhez.   Nagyon szépen köszönöm az élményt, nagyszerű időtöltés volt a munkáid olvasni, igazán elnyerte az írásod – a hibáid ellenére is – a tetszésem. Nagyon remélem, hogy nem bántottalak meg – egy szóval sem -, és hasznosnak tartod majd a kritikámat. Nem állt szándékomban megsérteni téged! Nagyszerű író vagy, vétek lenne veszni hagyni a tehetséged, vagy pedig nem fejleszteni, képezni magad. Hiszen mindig van feljebb, mint tudjuk. És így a legvégén egy kérdéssel fordulnék hozzád: A történeted szívesen látnánk a történeteket összegyűjtő – a tiédnél jóval nagyobb látogatottságnak örvendő – oldalunkon, ahol jó pár vendégíró is van már. Ha kijavítanád a fent említett hibáidat, és előre megírnád a tízedik részig minimum a történetet, és te is szeretnéd, akkor szívesen vennénk, ha belépnél te is a vendégíróink díszes körébe. Hidd el, nem sokaknak ajánljuk fel ezt csak úgy!  Nagyon szépen köszönöm még egyszer az élményt, valamint a lehetőséget, hogy elolvashattam az írásaid, és fogadd gratulációmat! Illetve nem csak a műveidhez gratulálok, hanem az oldaladhoz is, amely igen gyönyörű – és művészi - külsővel büszkélkedhet a jóvoltodból! További nagyon szép napot kíván: Nanó

2011.01.30. 15:07 Nanó

Kedves Elizabeth Lynn!   Már a héten rátaláltam az oldaladra, de nem volt időm eddig bármit is írni neked, vagy teljesen elolvasni a műveidet, de ezt a hiányosságot ma bepótoltam. =) Először elolvastam a Jégtáncos című művedet, amely legalább annyira magával ragadott, mint amilyen rövid. Nem találtam benne sem helyesírási, sem gépelési, sem pedig megfogalmazási hibát, aminek nagyon örültem, mert nem sűrűn találkozni az interneten ilyennel. A „vágyakozom a téli tavaszba” részleted pedig teljesen elvarázsolt. Fantasztikus képeket festettél az olvasó szeme elé. Gratulálok! Utána az olvasást az Álmodóval folytattam, ami szintén igencsak elnyerte a tetszésem. Mégis, engedd meg, hogy erről a történetedről átfogóbb kritikát írjak, amelyben az írásod egyaránt fog hideget és meleget is kapni. Persze csak kulturált keretek között kötök bele a munkádba, mert íróként én is tudom, hogy mennyire fontos az építő jellegű kritika, de mennyire bántó tud lenni egy-egy megalázó szó. Az első, ami szembetűnt, hogy nagyszerű idézetet választottál itt is. Ugyanúgy, mint a Jégtáncosnál. A második szembeötlő a bevezetésed volt, ami nagyszerűre sikeredett. A harmadik, amit meg kellett állapítanom viszont egy negatívum: a párbeszédek helyesírása, amely nálad hibás. A következő sorokat egy régebbi kritikámból kölcsönzöm. Remélem, hasznosnak tartod majd: „Most megkérlek rá, hogy vedd fel a hozzád legközelebb eső könyvet, lapozz bele, és keress ki egy párbeszédet! Én is így tettem, és ezeket találtam, habár közben egy kicsit lapozgattam, mivel igyekeztem változatosan kikeresni a példákat: „- Hiszen maga már kész férfi! – kiáltott vidáman, és Octave felé nyújtotta kezét. – Milyen nagyot nőt, mióta nem jártam Plassans-ban! (…) - Így hát a maga kosztosa volnék – mondta, és jó formájú, ápolt kezével szakállát simogatta. – Majd meglátja, milyen jól megleszünk… Igazán kedves, hogy nem felejtette el a Plassans-i kisfiút, és már az első levélre így törődött vele!” (…) - Egy lány sosem tudhat elég keveset – jelentette ki befejezésül az anya. (…) „- Akár hiszi, akár nem – mondta Vuillaume -, a lányom tizennyolc éves korában még nem olvasott egy regényt sem… Ugye, Marie? - Igen, papa. - Van nekem egy nagyon szép kötésű George Stand-regényem – folytatta Vuillaume. – Marie férjhezmenetele előtt pár hónappal elhatároztam, megengedem neki, hogy elolvassa, bár az anyja nem igen akarta.” (Émile Zola: Tisztes úriház)   Tehát akkor kezdem is a magyarázást, hiszen én is többször utánanéztem, és sokat gyakoroltam, míg végül végérvényesen megmaradt bennem a helyes írásmód.  Először is kezdem ott, hogy nem kell sorköz minden megszólalás közé, viszont minden gondolatjel elé és után kötelező a szóköz, kivétel az egyik idézett esetben. Kiemelem: „- Akár hiszi, akár nem – mondta Vuillaume -, a lányom tizennyolc éves korában még nem olvasott egy regényt sem…” Ilyen esetekben, mint látod rögtön a vessző követi a gondolatjelet. Ha nem vetette volna közbe Zola, hogy ki és mit csinált, akkor a vesszőt a nem mögé kellett volna tenni és egy szóközt ütni utána, majd folytatni azzal, hogy „a lányom”. Ehelyett a vessző átcsúszott a gondolatjel utánra. (Bár ezzel a vessző-témával neked nem volt bajod, láttam a Jégtáncosban…)  Másodszor pedig a pont és a nagybetűk viszonyáról szeretnék még írni a párbeszédek kapcsán. „- Így hát a maga kosztosa volnék – mondta, és jó formájú, ápolt kezével szakállát simogatta.” Mivel a gondolatjel utána a hozzáfűzött rész egyfajta kiegészítése az előtte lévőknek, így nem teszünk a „volnék” után pontot, helyette a helyes írásmód: volnék, szóköz, gondolatjel, szóköz, kisbetűvel kezdett mondat, melynek a végére írásjelet – pontot – teszünk, hiszen minden mondat végére írásjel dukál.  Ugyanez a helyes írásmód akkor is, amikor felkiáltó/felszólító/óhajtó/kérdő mondathoz fűzzük hozzá egy gondolatjellel a megjegyzésünket, egy apróbb változás lép fel csak ilyenkor. „- Hiszen maga már kész férfi! – kiáltott vidáman, és Octave felé nyújtotta kezét.” Az írásmód ilyen esetben: a mondat, melynek felkiáltójel/kérdőjel a vége, szóköz, gondolatjel, szóköz, kisbetűvel kezdett szóval a hozzáfűzött gondolatsor, melynek a legvégére pont kerül.  Sajnos nem mindenre találtam a könyvben hirtelen példát, így én alakítom át az egyik példamondatom, hogy felvázoljak egy másik eshetőséget. Ez állt a könyvben eredetileg: „- Így hát a maga kosztosa volnék – mondta, és jó formájú, ápolt kezével szakállát simogatta.”  Viszont akkor, ha a hozzáfűzött gondolatsor nem folytatása az előtte lévőknek, hanem egyfajta „közbevetése”, vagyis nem kapcsolódik szorosan hozzá, akkor szintén megváltozik a helyesírása. Vagyis, ha Zola nem írta volna oda a „mondta” szót, egészen máshogy nézne ki ez a részlet: - Így hát a maga kosztosa volnék. – Jó formájú, ápolt kezével szakállát simogatta. Mint látod, itt pontot tettem a megszólalás után, és nagybetűvel kezdem a hozzákötött gondolatmenetet, hiszen ezek nem tartoznak össze – két külön mondatot képeznek. Most, hogy minden lényeges információt elmondtam a párbeszédek helyesírásáról, továbbmehetünk.” A következő mondatod azért emelem ki, mert nagyon megtetszett. Igazán szép munka! „Éreztem, hogy nem kellene néznem, de mégis vonzott, mint egy látomás, és hagytam, hogy a szörnyű képek a retinámba égjenek.”  A következőt pedig azért, mert nem egyeztetted az állítmányt az alannyal, valamint van benne egy szóismétlés, ami még ki is csavarja – negatívan – a mondat értelmét: „Hallottam, hogy a két férfi valamit mondanak egymásnak, de nem hallottam meg.” A második hallottam helyett inkább valami olyasmit tanácsolok, hogy „nem jutott el az agyamig, hogy mit” stb. „- Csokilikőr! – mondta meglepetten, miután belekortyoltam” Itt meg gondolom lemaradt az „m” a mondta végéről. =) „Most januárban tűnt fel és augusztusig összesen három áldozatot tett kámforrá…” Itt nekem kicsit furcsának tűnt a kámforrá tett kifejezés. „- Megan, ha jót akarsz magadnak, akkor nem hallgatsz olyan patológusok szövegére, akiknek rózsaszín orchidea van a dolgozószobájában!” Ebben a részletben nem találtam semmi kivetnivalót, sőt ellenkezőleg: megmosolyogtatott. „Csak a szél susogását hallottam a sejtelmes kora őszi délutánon, ahogyan eljátszadozik a fák leveleivel, és egymáshoz ütögeti őket, mert tudta, hogy úgy sem tudnak visszavágni neki.” Ez szintén elnyerte a tetszésem, nagyon kellemes a megfogalmazása. Gratulálok! A másik, ami feltűnt, hogy sokat ismételgeted a neveket, vagy a szavakat. Az egész történet folyamán többször is felbukkanó hibád volt ez. Pedig néha egy-egy tulajdonság, vagy névmás segítségével kikerülhetőek lennének ezen szóismétlések. Példa az ilyen esetekre: „Lana mélyet sóhajtva nézte az ajtót, ahol Nick az imént eltűnt. Lana már évek óta reménytelenül rajongott Nickért, mint oly sok más lány. Őszinte sajnálattal néztem rá, mert habár sosem árultam volna el neki az igazat, de nem tudnám elképzelni, hogy Nick valaha egy nőnemű lénnyel pár hétnél hosszabb időtartamig meg bírjon maradni abban az értelemben. És az igazat megvallva, nem hiszem, hogy Nick egyáltalán

2010.10.31. 22:22 senorablanca

Szia! Először is elnézést a késői válaszért, de a hétvégén nem nagyon volt időm feljönni ide. Igen, én is szenvedélyes Odaát-rajongó vagyok, főleg Deanért, de az egész sorozatot nagyon szeretem. =) Dean karaktere nagyon megihletett, ezért az ő indíttatásából dolgoztam/dolgozom ki Nick karakterét. Nem baj, hogy írtál, örülök, hogy legalább valaki "elgondolkozott" egy képet illetően, és nem csak rögtön bezárta az oldalt. =) Csináltam egy menüpontot "Minden más" (másik vendégkönyv) ilyen kérdések céljára, szóval kérlek, mostantól oda írj majd. =) További szép napot kívánok neked, és köszönöm, hogy benéztél! =) SB

2010.10.29. 19:28 SupNatFan

=D Szióka! A képet látva elgondolkoztam... Te is odaát fan vagy? *o* (bocsi, hogy nem véleményt írok, ahogy azt kellene xD de nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg)

2010.10.24. 22:05 senorablanca

Sziasztok! Először is, köszönöm, hogy az oldalon vagy=) Kérlek, hogy írj véleményt, mert ez ösztönöz arra, hogy folytassam a történetek feltöltését, és kiváncsi vagyok a te szeményes, őszinte véleményedre. Kérlek, szánj rá pár percet, mert nekem tényleg sokat jelent!   Köszönöm, Senora Blanca =)

[7-1]