Kedveseim,

hát nem is tudom, miféle dolgokat írhatnék ide nektek. Nincs túl jó kedvem, de nem akarom még mások kedvét is a világvége-hangulatba dönteni, így próbálom összeszedni magam.

Igazából konkrétan a mai napon nem történt olyan dolog, ami kiborított volna, inkább úgy ánblokk érzem minden iránt ezt a szomorúságot.
Ha van itt olyan ember, aki már hosszabb ideje követi az oldalamat, és olvassa azokat a bejegyzéseket, amit ide, a hírekbe szoktam írni, az talán emlékszik rá, hogy egy párszor említettem, hogy itthon nem teljesen happy az élet.

Hát igazából, megint csak ezzel van az én nagy szomorúságom. Nem tudom, hogy másoknál is van-e hasonló dolog, de én egyszerűen annyira nem tudok kijönni az édesanyámmal, hogy az már néha fájdalmas. Nem tudom eldönteni, hogy én vagyok ilyen béna, vagy ő nem tesz elég erőfeszítést a kettőnk kapcsolata érdekében, de tény, hogy az az állapot, ami már vagy 3-4 éve tart az tarthatatlan és borzalmas.
Itt vagyok, húsz évesen, és még mindig ott tartunk, hogy ő szinte mindenbe beleszól. Én pedig - igen, elismerem, hogy - elég makacs teremtés vagyok, és ha valamit nem úgy gondolok, mint ő, akkor azt többnyire nem is teszem.
De hát szerinte ez elfogadhatatlan állapot. És állandóan kiharcolja, hogy a legvégén minden úgy legyen, ahogyan ő azt eredetileg elgondolta (függetlenül attól, hogy az végeredményben jó-e vagy rossz). Habár, az a legszomorúbb, hogy szerintem sokszor észre sem veszi ezt a dolgot, és egyszerűen rá sem tudok neki világítani, hogy anya nézz ide, már megint azt csinálod! =(
És emiatt meg mindig megkapom, hogy én mindig csak a hibát keresem benne, és mindig csak kritizálom. Ami nem igaz. Erre nagyon figyelek és tudom, hogy nem így van. Olyan ember vagyok, aki minden vita után nagyon komolyan átgondolja a beszélgetést, és kemény önkritikát is mondok a saját fejemre, sőt sokszor talán túl keményet, de ebbe most ne menjünk bele...

Hát, mindegy, de ez engem nagyon bánt. Egyszerűen semmiben nem tudunk megegyezni, és ez mindkettőnk hangulatát (és egészségét is szerintem) nagyon roncsolja...

Az ilyen napok után el sem tudom mondani, hogy mennyire várom már, hogy saját életet kezdhessek. Csak ameddig tart a fősuli, addig ugyebár erre nem is gondolhatok.
A másik oldalon meg ott van az, hogy legyen velem most bármilyen, kiskoromban akkor is minden más volt. Szeretek emlékezni azokra a napokra. És még most is rengeteg mindent ad nekem nap mint nap, amit én valószínűleg képtelen leszek viszonozni, hiába szeretném. De legalább meg szeretném próbálni. Igazából ez annak ez egyik legfőbb oka, hogy most ennyire siettetem a könyvírásomat. Tudom, hogy Magyarországon megéljek ebből, arra nem sok esély van, így - ha már úgy is az lesz a specializációm, - szeretném lefordítani angolra, és szerencsét próbálni vele Angliában. És az abból kapott pénzt szeretném arra fordítani, hogy nekik mindent megvegyek, amit eddig miattam nélkülöztek. (Emiatt nagyon lelkiismeret-furdalásom van amúgy, de mondjuk az is igaz, hogy nem én mondtam nekik, hogy például az én taníttatásomra költsék a pénzt. De félreértés ne essék, nagyon megtisztelve érzem magam miatta és szeretném kifejezni a hálámat.) És tudom, hogy a pénz nem feltétlenül egyenlő a szeretettel, ezt se értse félre senki. =)

Hajh, de elkéne most ide egy  olyan igazi Hamupiőkés-jótündér...

Amúgy meg... nem is tudom. Arról álmodozom (egyre többet), hogy mennyire jó lenne egy napon felkelni, fogni némi pénzt, és menni. Bárhová. És nem nézni vissza. Legalábbis egy jó ideig biztosan nem.
Az első buszra, az első metróra, majd az első vonatra vagy repülőre. Amerre érzem. És csak menni. Vagy futni, mint ahogyan Forrest Gump tette. =) Egyszerűen, minden különösebb ok nélkül (na jó, természetesen nyilván van oka és célja is), és nem érezni a felelősség és a múlt nyomását. Ez lehet, hogy romantikus elgondolás, de én komolyan hiszek abban, hogy akkor eltalálnék arra a helyre, ahová titokban a szívem húz. Nem tudom... más is érzi ezt néha, vagy ez csak az én felfoghatatlan, különc érzésem?

Voralberg

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.