A T�ncol� Elef�nt V�ndorcirkusz

T�rt�net�nk e fejezete egy csikorgat�, hideg t�li reggelen j�tsz�dik.

William vacogva riadt fel egy m�retes hint� z�rg�s�re. December volt, fagyos, j�ghideg, var�zslatos december. K�zeledett a Kar�csony, aj�nd�kok sokas�ga �rasztotta el a v�rost. Williamet nem igaz�n szomor�totta el a k�zelg� Szeretet �nnepe, ugyanis sz�m�ra ismeretlen volt ez a fajta �r�m.

Kiny�jt�ztatta elzsibbadt tagjait �s kim�szott a romos �p�letb�l az utc�ra. Valami reggeli ut�n kellett n�znie. A t�l csikorgat�an hideg volt Aranyk�dben, de a kar�csonyi t�megek mindig apr�cska morzs�kat s�p�rtek William el�.

�pp a S�rga Lovag kocsma mellett haladt el, amikor meg�t�tte a f�l�t egy �bl�s hang a t�megb�l:

- …s�k! Jegyeket tess�k! Szerezzen �letre sz�l� eml�ket gyermek�nek a T�ncol� Elef�nt v�ndorcirkusz kar�csonyi el�ad�s�val! Csak b�tran! Jegyeket tess�k!

William megtorpant �s r�n�zett a hatalmas emberre. Vastag sz�rmebund�t viselt, �s hozz� akkora bocskort, mint egy kisgyermek feje. �polatlannak tetszett, s�t, szinte fenyeget�en tornyosult a v�zna kisgyermek el�tt. Egy megh�zott, k�t l�bon �ll� patk�nyra eml�keztetett a legink�bb.

Mellette egy boh�cruh�ba b�jt suhanc toporgott f�z�san, egy akkora hirdet�t�bl�t tartva a kez�ben, ami szinte a bok�j�ig le�rt. Nagy cikorny�s bet�ivel azt hirdette, hogy a T�ncol� Elef�nt k�t h�t m�lva mutatja be a hatalmas, �s a vil�gon egyed�l�ll� el�ad�s�t.

Azokat a gyerekeket, akiknek nincsenek sz�leik, nem tan�tj�k meg �rni �s olvasni, �gy William csak nagy nehezen tudta kibet�zni a szavakat. Az �rvah�zban megtanult valamennyire olvasni Angela n�v�rt�l, de ez igaz�n csek�lyke tud�s volt csak.

A suhanc ekkor �szrevette �t, �s elvigyorodott, el�t�rva girbegurba, s�rg�s fogsor�t:

- Mit b�mulsz, koszos? Csak nem akarsz a cirkuszba menni? T�ged m�g az any�d sem szeretett annyira, hogy legal�bb megt�rj�n maga mellett! – �s �gy f�l�n v�gta, hogy William a jeges h�ba zuhant. A pillanatnyi f�lelemt�l p�nikba esett, �s az els� dolog, ami az esz�be jutott, az az volt, hogy menek�lnie kell. Felpattant, rohant eg�szen a k�vetkez� utc�ig, �s csak akkor mert megfordulni.

A zsibong� t�megben nem l�tott boh�cot.

Ahogyan tov�bbindul, a cirkusz gondolata nem hagyta nyugodni. Vajon micsoda lehet? Tal�n valami s�tem�ny? „Maradand� �lm�ny”, teh�t biztosan valami nagyon sz�p dolog. Biztosan valami messzi f�ldr�l j�tt ismeretlen l�ny.

Egy ideje j�rta m�r az utc�kat, amikor megpillantott egy �ri�si, terpeszked� piros-feh�r cs�kos s�trat. A tetej�n egy hatalmas lobog� csattogott a sz�lben. Egy arany elef�nt t�ncolt a v�r�s z�szl�n. K�r�l�tte �llt m�g t�bb kisebb s�tor, ist�ll�, hint�, szek�r, lovaskocsi. Mindenf�le sz�nes ruh�ba �lt�z�tt ember ny�zsg�tt a s�tor k�rny�k�n. M�sok voltak ezek, mint az esti b�lokra j�r�k. Furcsam�d olyannak t�ntek, mintha nem is emberek lettek volna. Akadtak k�zt�k boh�k�sak, gy�ny�r�ek, kecsesek, vagy �pp orm�tlan nagyok. Teljesen elvar�zsolt�k a fi�t.

Odament a nagy bej�rathoz, �s kibet�zte a t�bl�t: CIRHU…SZ. CIRKUSZ.

�szint�n meg�r�lt neki, hogy ez dolog a cirkusz. Teljesen megfelejtkezett m�g az �hs�g�r�l is, mert nagyon szeretett volna bejutni, hogy megn�zhesse ezeket a csod�s l�nyeket, de att�l f�lt kidobj�k. A boltok t�bbs�g�b�l is egyszer�en kipender�tett�k, ha megl�tt�k, hogy bent van. Pedig soha �let�ben nem lopott semmit. Angela n�v�r tan�totta meg, hogy ez az egyik leggonoszabb dolog a vil�gon. �s William nem akart gonosz lenni. Mindig arr�l �lmodozott, hogy egy nap kir�ly lesz bel�le. J� kir�ly. Az elesettek v�delmez�je.

Ekkor odal�pett hozz� egy magas, �lt�ny�s f�rfi. P�paszemet hordott, kesze-kusza szem�ld�ke az �gnek kunkorodott, sz�ja pap�rv�kony vonall� h�z�dott, ahogyan a fi�t m�regette a bajsz�t p�d�rgetve. Szem�ben m�g moh�bb kapzsis�g �gett, mint az el�z��ben, de William csak annyit �rzett, hogy ez az ember nem j� ember.

- Mit keresel itt te kisfi�? Ma m�g nincs el�ad�s.

William nem �rtette, hogy mi az az el�ad�s, ez�rt csak ennyit mondott:

- A cirkuszba szeretn�k menni, k�rem.

- Val�ban? – csillant fel a szeme – �s hol vannak a sz�leid? H�t nem adtak neked p�nzt, te szeg�ny kisfi�cska?

- Nekem nincsenek sz�leim… - s�t�tte le a szem�t William.

- � val�ban?

- Igen, k�rem.

- Jaj, te �rva kicsi gyermek… Mondd, nem lenne kedved kicsit sz�tn�zni a cirkuszban?

A kisfi� majdnem az �gig sz�kkent �r�m�ben. – Hiszen az csuda j� lenne!

Ekkor a f�rfi hirtelen megfogta a v�ll�t, de olyan er�sen szor�totta, hogy majdnem sz�troppant. Egy nagy fah�zszer�s�gbe cipelte �s gyorsan bev�gta az ajt�t. William nem �rtette, hogy mi�rt reteszeli be az ajt�t.

- Most m�r az eny�m vagy! Nem menek�lsz! – ter�lt sz�t �rd�gi vigyor a f�rfi arc�n.

William nem �rtette, hogy mi lelte a b�csit, csak meresztgette a szem�t.

Az karon fogta �s a vaskos �r�asztalhoz r�ncig�lta. A szivartart�ban egy mag�nyos szivar izzott m�g. A f�rfi levette az ujj�r�l a gy�r�t, hozz�nyomta a szivar kialv� v�g�hez, majd hirtelen a kisfi� tenyer�be nyomta. William felsik�tott a f�jdalomt�l �s elugrott.

- Fuss csak, fuss nyomorult, most m�r az eny�m vagy! – d�lt h�tra g�nyos �br�zattal a f�rfi.

William r�m�lten n�zett ebbe a s�t�t arcba, �s egyre jobban nem �rtette. Mi�rt �gett�k meg? �s mi�rt lett � a f�rfi�?

Ekkor azonban a f�rfi hirtelen fel�llt a sz�kb�l, �jra megmarkolta a fi�t, kinyitotta a reteszt �s a legnagyobb s�tor fel� kezdte vonszolni. De nem ment be, hanem a m�g�tte fel�ll�tott kisebb fah�zba vitte. William teljesen meglep�d�tt, mert ez a valami nagyobb volt, mint a nagy s�tor, de valahogy m�gsem l�tszott k�v�lr�l. Var�zslat – gondolta.

A f�rfi durv�n bel�kte az ajt�n �s becsapta m�g�tte az �ri�s vasajt�t. Mindenki odakapta a fej�t egy pillanatra, azt�n visszat�rt a munk�j�hoz. Gyerekek dolgoztak ebben a szob�ban, t�bbnyire William kor�ak. A kisfi�k kormosan, a l�nyok k�cosan, k�k-lila foltosan, sebekkel a kez�k�n t�st�nkedtek. H�t ez meg mif�le hely? Tal�n valami �rvah�z?

Egy p�pos h�t�, �reg l�pett mell�. F�l szemg�dre fekete m�lys�gk�nt t�tongott a fej�be, m�sik szeme ravaszul csillogott a f�klyaf�nyben. Arc�n kaj�n vigyor �lt:

- Szervusz, kisfi�.

William ijedten makogott valamit a sz�rny szav�ra.

- Alfred vagyok. Gyere csak, gyere, megmutatom neked a cirkuszt. – mag�ban motyogott biceg�s k�zben – El�g j�… sov�ny, de kih�zza ezt a telet m�g… majd… a v�roshat�rba…

Meg�llt egy hatalmas kemence el�tt.

- Itt fogsz dolgozni. Az lesz a dolgod, hogy a kenyereket �s s�tem�nyeket ki-be pakold. De vigy�zz, ha s�letlen marad, vagy ak�r egy is el�g vagy nyomtalanul elt�nik, �n magam verlek v�r�sre!

Ezzel elbicegett. William b�mulva n�zett ut�na. A s�r�s k�rny�kezte, pedig nem volt f�l�s gyerek, de ez az eg�sz t�l hirtelen j�tt.

Ebben a pillanatban valaki fell�kte. Egy id�sebb, lakli fi� tornyosult felette.

- Na, mi van gizda, mit b�mulsz? Ler� a savany� k�pedr�l, hogy �j k�l�k vagy! H�t akkor �n megmondom neked a szab�lyokat! – ezzel belecsimpaszkodott William f�l�be �s talpra cib�lta. – Ha megcsin�lod helyettem a munk�t, tal�n nem verlek meg. Ha veszed a merszed, �s nem csin�lod meg, h�t �gy elverlek, hogy t�bb� nem �llsz a l�badra! – belebokszolt Will gyomr�ba �s r�h�gve otthagyta.

William kapkodta a leveg�t, m�gis �gy �rezte, mintha egy s�t�t, mocskos t� viz�ben lenne eltemetve �s fuldokolna, �r�k fuldokl�sra lenne k�rhoztatva. Ha igaz�n sz�pen ki tudta volna fejezni mag�t, azt mondta volna: „a sorsom, hogy haldokoljak, de soha meg nem halhassak.”

R�m�lten odaszaladt egy id�sebb l�ny mell�, aki �pp a t�szt�t dagasztotta egy vekniben, �s � is �tni kezdte. A l�ny abbahagyta �s r�n�zett nagy, barna szemeivel.

- H�t te meg mit csin�lsz itt, kisfi�?

William r�m�lten verte tov�bb a t�szt�t. Att�l f�lt, hogy ez a l�ny is meg�ti. Egyed�l volt ebben a j�ghideg veremben, ami t�l magass�gos volt ahhoz, hogy kiugorhatna, de t�l m�lys�ges ahhoz, hogy hozz� illjen.

A l�ny r�tette a fej�re a kez�t �s leguggolt hozz�. V�gigsim�tott kipirult kis arcocsk�j�n. William egyre er�tlenebb�l �t�tte ragacsoss� v�lt kis kez�vel a t�szt�t, �lla remegni kezdett, szeme kiv�r�s�d�tt �s kirobbant bel�le a s�r�s. �tkarolta a l�nyt, s�rt keservesen a v�ll�n. A Az pedig simogatta, nyugtatgatta, csit�tgatta.

Este a l�ny mell� b�jva zuhant �lomba. M�lys�gesen f�radt volt. Elf�radt a retteg�st�l, ami eg�sz nap nem hagyta el, �s persze a munk�t�l, ami m�g egy harminc �ves p�knek is �pp el�g lett volna.

A l�nyt Elen�nak h�vt�k, tizenhat esztend�s lehetett, b�r ezt � maga sem tudta pontosan, �s m�r k�r�lbel�l k�t �ve dolgozott a T�ncol� Elef�nt v�ndorcirkusznak. Val�j�ban csak egy elveszett rabszolga volt a sok k�z�l, akinek es�lye sem volt arra, hogy kit�rj�n a nyomor�s�g�b�l. Valaha b�szke l�ny volt, hetyke, �s sz�ps�ges. Egy este �sszeveszett atyj�val, mert �ssze akart h�zasodni egy katonatiszttel, aki val�j�ban egy sz�lh�mos volt. A sz�lei tudt�k ezt, de hi�ba k�rlelt�k h�napokig a l�nyt, az makacs maradt. Ezen az est�n Elena v�gs� v�laszt�s el� �ll�totta a sz�leit. Apja k�nj�ban azt ki�ltotta, akkor menjen vil�gg�! Pedig val�j�ban, dehogy, � dehogy gondolta komolyan! A l�ny viszont d�h�sen kirontott a h�z ajtaj�n, �s elszaladt, fel a hegyen. Soha nem l�tt�k t�bb�. Mag�ba szippantotta a fekete �j.