Els� r�sz

Hajnalodott. Csend volt m�g. A nap s�rga sugarai el�sz�r csak kikukucsk�ltak a horizont felett, azt�n, mint egy var�zsp�lca suhint�sra, megindultak, �s a nap lassan felkelni l�tszott. A csillagok mosolyogva �ltek m�g az �gen, de egyre hom�lyosodtak.

Lent, a v�ros m�g szuszogott, kiv�ve egy-k�t h�zat, ahonnan m�r dolgozni indultak. Buszok indultak zajosan az �tjukra, madarak �bredtek, �s az �j lassacsk�n �tadta birodalm�t a nappalnak.

A Wilson Street is hasonl�k�ppen �bredezett, kiv�ve egy h�zat.

- Kate, azonnal gyere! Mindenki r�d v�r! – ki�ltotta Mrs. Dean. T�r�keny alkat� n� volt, pirospozsg�s arccal, tele energi�val. Hossz� vil�gosbarna haj�t most �sszefonta a h�t�n, farmert viselt �s p�l�t. Senki sem mondta volna r�, hogy sz�l�, hab�r m�r egy p�r r�nc bek�szott mosolyg�s arc�ra. Szeme smaragdk�nt csillogott a felkel� nap sugaraiban, �s �gy t�nt eg�sz alakja k�r�l apr� szikr�k pattognak. �j rem�nyek �s �lmok szikr�zt�k k�r�l ezen az �szi reggelen.

Utolj�ra v�gign�ztem a szob�m falain – amik most lekopasz�tva �lltak, meztelens�g�kben �rtetlenkedve. Tal�n �k is azt hitt�k, hogy visszaj�v�nk egyszer. De az�rt meg akartam �ket jegyezni, j�l megn�zni m�g egyszer, hiszen soha t�bb� nem l�tom majd eddigi �letem sz�nhely�t. Kis�t�ltam az el�szob�ba, �s seg�ts�gk�r�en n�ztem a falakra, h�tha azok hirtelen visszacsin�lhatn�nak mindent, de �resen b�multak vissza r�m. Rem�nytelen�l elveszettnek �reztem magam. Szemem az ablakra t�vedt, �s megl�ttam a halv�nyan visszat�kr�z�d� alakomat. K�zelebb l�ptem, �s �szrevettem any�t, ahogy t�relmetlen�l v�r r�m a furgonhoz t�maszkodva.

Mennyire nem hasonl�tunk… Mindig azt mondta, �n az ap�mra �t�ttem, �s mennyire igaza volt. M�g a kin�zetemben is ap�t�l �r�k�ltem t�bbet. S�t�tbarna hajam van, �s barna szemem, ak�rcsak ap�nak. Csak a t�r�keny alkatomat �r�k�ltem any�mt�l. � vid�m, nyitott �s mosolyg�s, m�g �n ink�bb vagyok z�rk�zottabb. �gy �rezem magam itt, mint valami r�t kiskacsa a sz�ps�ges, vid�m hatty�k k�zt. – ekkor a furgon egyik ablak�ban felfedeztem Hugi alakj�t – Hogyan is lehetn�k t�bb, mint �? – gondoltam keser�en – Ashley a sz�p �s mosolyg�s orsz�gos h�r� t�ncos, akivel fel sem tudn�m venni a versenyt, m�g ha mindent megtenn�k sem… Azt�n ott vannak az ikrek, Chris �s Ben, az �r�k vigyorg�k, akik b�rmilyen csib�szek is, de mindenki arc�ra k�pestek mosolyt var�zsolni. Olyan sz�pek �gy egy�tt. De �n valahogy nem illek k�z�j�k.  – szomor�an s�hajtottam fel - Jaj, apa… b�rcsak itt lenn�l…

Ap�m jelentette nekem a vil�got, � volt az egyetlen, aki val�j�ban meg�rtett a Dean csal�db�l. Amikor vele voltam, olyan volt, mintha a fellegekben j�rtam volna. Nem csak nem tartott bolondnak az �lland� �lmodoz�saim miatt, de le�lt mell�m, �s velem �lmodott. Istenk�nt b�lv�nyoztam �t, � pedig �gy b�nt velem, mintha egy t�r�keny, k�l�nleges, f�ld�nt�li r�zsa lenn�k.

Nagyon hi�nyzott. Elmondhatatlanul.

De felszegtem a fejem, �sszeh�ztam a lila dzsekimet, leszaladtam a l�pcs�n �s visszapillant�s n�lk�l kis�t�ltam a h�zb�l.

Egy szinte m�r kisbusz m�ret� piros furgonunk volt. Anya m�g egy�tt vette ap�val, amikor �sszeh�zasodtak. H�t mit ne mondjak, meg is l�tszott rajta, hogy nem mai j�rg�ny. Abb�l a lekerek�tett �l�, kerek-l�mp�s, csillog� f�mcs�kos korb�l sz�rmazott, �s az id�k alatt csak n�h�ny horpad�st, �s vir�gmatric�t szedett mag�ra. B�r �n furcsam�d m�gsem b�ntam, hogy mindenki megmosolyog minket miatta. A sz�vemhez n�tt a v�n csotrog�ny.

A gondolataimba m�lyedve nyitottam ki a h�ts� ajt�t, �s m�r �ppen h�tra csusszantam volna, amikor hirtelen �sszerezzentem, mert k�t vigyorg� fej villant r�m:

- Foglalt! – ki�ltotta Ben �s Chris k�nonban. Elfoglalt�k a kedvenc �l�semet, csak puszta bosszant�sb�l. De �n nem szereztem meg nekik azt az �r�m�t, hogy bosszankodni l�ssanak, az�rt �gy tettem, mintha fel sem t�nt volna. El�j�k �ltem, a Hugi mell� �s el�vettem a kedvenc Lovecraft gy�jtem�nyemet, �s belemer�ltem az olvas�sba.

Hajnal volt m�g, �s mi �pp kifel� tartottunk a v�rosb�l, ahol eddig �lt�nk. �tban egy �j vil�g fel�.

Pr�b�ltam nem a k�vetkez� p�r napra gondolni.

De ekkor any�m izgatottan felki�ltott:

- H�la az �gnek! M�r majd’ elfelejtettem! A k�z�s k�p! Musz�j visszafordulnunk! – h�t igen, t�l sz�p is lett volna, ha mondjuk… sim�n elindulunk?

De f�l �ra m�lva m�r az aut�p�ly�n voltunk. �n m�ly �lomba mer�ltem, �s egy nagy z�kken�sre riadtam fel. Azt hiszem, sz�molhatok a suli els� napj�n r�gt�n egy sz�p puklival a fejemen. Remek.

A fejemet fogva k�r�ln�ztem a kocsiban:

Anya halkan d�dolgatva vezetett, szok�s szerint a Melody FM-et hallgatva. M�g�tt�nk, Chris �s Ben �pp t�tott sz�jjal aludtak. Hugi csendesen �lt a mellettem lev� �l�sen az ablakn�l, �s az aut�p�ly�t b�multa.

�vatosan meg�rintettem a kez�t, hogy anya ne vegye �szre. T�togva odasz�ltam hozz�:

- Mi a baj?

Elmosolyodott �s megvonja a v�ll�t.

- Csak gondolkodtam. – s�gott vissza - K�v�ncsi vagyok, anya mennyi id� alatt szed fel egy �jabb Johnt vagy Ryant… - mire mindkett�nkb�l kipukkant a nevet�s.

- Na, mi az, min nevetnek a h�lgyek? – mosolygott r�nk anya a visszapillant�b�l

De Ben cs�p�snek sz�nt megjegz�se kimentett minket a k�nos helyzetb�l.

- M�r megint integettek a m�sik kocsiknak! Pasiznak! Pasiznak! – kiab�lt�k egyre hangosabban Chrissel, de mi edzettek voltunk az eff�le t�mad�ssal szemben: anya feltekerte a hanger�t, �s r�taposott a g�zra.

Mindenki h�ly�nek n�zte a szinte m�r v�szes hanger�vel d�b�rg� Volkswagen utasait, de nem �rdekelt minket. Valahogy j�kedv�nek �rezt�k magunkat (igen, furcsam�d j�kedv�k r�m is r�m ragadt), �s am�gy is. Sz�m�tott az, ha �k h�ly�nek n�znek?