Harmadik r�sz

Johnon j�rt az eszem, mik�zben k�nnyed boldogs�gban �szva bementem a h�zba.  Kezdtem boldognak �rezni magam, �s elhittem, hogy igen, itt egy �j, egy jobb �let v�r r�m. R�nk.

Tal�n az a borzalom, ami sz�tt�pdeste a csal�dunkat �vekkel ezel�tt, v�gre elm�lik. Felszabadultnak �reztem magam aznap, �s igen bevallom, hogy �j rem�nyekkel a sz�vemben fek�dtem le este.

M�snap egy�tt ment�nk a suliba mind az �ten. Szok�s szerint megint nem siker�lt id�ben elk�sz�lni, mert Ben nem tal�lta a Tyrex�t, �s Huginak meg elszakadt a kedvenc farmerja, de csod�val hat�ros m�don valahogy m�gis siker�lt nyolc �ra el�tt k�t perccel berohannunk az iskola nagy s�rga k�kapuj�n.

Aff�le modern �p�let volt a Woralberg School, mint minden norm�lis amerikai iskola, mindenf�le k�l�nlegess�g n�lk�l.

Szerencs�re �pp csenget�sre megtal�ltam az oszt�lyt, de szorongva l�ptem be az ajt�n. K�v�ncsi tekintetekre sz�m�tottam, arra, hogy megb�mulnak, vagy legal�bb egy-k�t megjegyz�st tesznek r�m, de �szre sem vettek. Nem tudtam, hogy mi t�v� lehetn�k, k�sz�njek-e vagy sem. Hirtelen nagyon elveszettnek kezdtem �rezni magam, ahogy ott �lltam a sok nevet�, besz�lget� ember k�z�tt.

�k ott �lltak t�lem p�r m�terre, mint valami �jf�le vil�g, de fal magasodott k�z�tt�k �s k�ztem, �s ebben a pillanatban �rtetem meg, hogy �n sosem tudok m�r olyan vid�m lenni, olyan k�nnyed �s tin�dzseres, mint �k. T�l sokat �ltem �t hozz�, hogy �jra az tudn�k lenni, aki voltam. Keserves mag�nyoss�g t�rt r�m, hogy kifutottam a teremb�l a l�nyv�c�be, bez�rk�ztam egy f�lk�be, r��ltem a lehajtott v�c�fed�lre, �s csak �ltem ott magamba m�lyedve.

K�zben becs�ngettek, a folyos�k elcsendesedtek, az ajt�k becsuk�dtak, mindenki elt�nt, �s �n itt maradtam egyed�l.

Nem tudtam, mi t�v� legyek. Ha most bemegyek, �gy t�nik, mintha k�sn�k. Ha nem megyek be, akkor megint csak rossz, mert ki tudja, lehet, hogy m�gis megl�ttak, �s lehet, hogy titokban m�r most rajtam r�h�gnek a h�tam m�g�tt. D�h�s voltam magamra, hiszen �n nem vagyok ilyen, �s r�ad�sul nem is tudom, mi�rt tettem.

�gy t�pel�dtem magamban, amikor nyikorogva kiny�lt az ajt�, �s hallottam, hogy valaki bej�n. Azonnal megmeredtem, �s visszafojtottam a l�legzetemet.

- H�... �j l�ny, itt vagy? – j�tt lassan v�gig az ismeretlen l�ny a v�c�k ment�n, sorra kinyitogatva az ajt�kat.

Nem v�laszoltam, h�tha nem vesz �szre, de tudtam, hogy mindj�rt el�r a bez�rt ajt�hoz, �s �gyis �szreveszi, hogy itt vagyok.

- Tudom, hogy itt vagy, l�ttalak a teremben, �s minden l�ny ide j�nne, amikor valami baja van.

Ekkor el�rt az ajt�mhoz, v�rt egy kicsit, azt�n bekopogott:

- Ne f�radj, mert tudom, hogy itt vagy. �s nem kell miattam megfulladnod, vehetsz leveg�t.

Erre kit�rt bel�lem az eddig visszafojtott s�r�s:

- Nem tudn�l csak egy kicsit kedvesebb lenni? – elkeseredetten kicsaptam a v�c�ajt�t, �s kij�ttem a f�lk�b�l – Na, most boldog vagy?

A szomor�s�gom ellen�re meglepett a l�ny kin�zete, hogy majdnem elnevettem magam: k�r�lbel�l egy fejjel alacsonyabb volt n�lam, hatalmas z�ld keret� szem�veg m�g�l pislogott r�m, a haj�t h�tul k�t l�farokba fogva hordta: az egyik fele k�k volt, a m�sik barna. Nadr�gtart�s nadr�g l�ty�g�tt rajta, felem�s t�rdzoknit hordott, �s… amolyan csodabog�rnak t�nt.

�gy t�nik � is meglep�d�tt a k�nnyeim l�tt�n, �s kicsit megenyh�lve mondta:

- Jaj, nem az�rt mondtam, nem gondoltam, hogy ilyen b�g�-masina vagy.

- De, �n nem is, me…

- Ugyan! – legyintett mosolyogva – ne vedd a lelkedre! Gyere, mosd le az arcod, azt�n menj�nk be, mert G�l� G�te megny�z, ha megl�t…

- G�l� mi?

Mosolyogva mondta mik�zben el�rement�nk a k�zmos�khoz:

- Persze, hiszen te m�g nem is ismered a tan�rokat. Nos, �t jobb, ha nem ismered meg, b�r nem hiszem, hogy megmenek�l�nk, mert eddig minden �vben � volt a magyartan�r… Am�gy meg az�rt mondtam, mert �ltal�ban errefel� �l�lkodik, �s ha megtal�l, hogy nincs �r�d, �s m�gis itt l�zengsz, akkor r�gt�n visz a b�ntet�szob�ba…

A furcsa megjelen�se ellen�re felt�nt, hogy milyen sz�p is a mosolya.

- Te j� �g, hova keveredtem… - mondtam, mik�zben megt�r�ltem az arcomat

- Az�rt ne izgulj, nem olyan rossz hely ez! Csak nem szabad t�r�dni a h�ly�kkel… Na, szerintem menj�nk, mert Peterson lassan hi�nyolni fog. T�nyleg, hogy is h�vnak?

- Kate Dean.

- Jennifer Turner. – ny�jtotta el�sz�r a kez�t, azt�n meggondolta mag�t, �s a vigyorogva nyakamba ugrott – �dv a Woralberg High Schoolban, �jonc!

Furcsa. N�ha a sors v�ratlan fordulatokat hoz, amikre abszol�t nem sz�m�tan�l. Amikor a legrosszabb kedved van, �s �gy t�nik, hogy nincs rem�nysug�r, m�gis hoz valamit, amivel megk�nny�ti az utat, amin j�rnod kell.

Kicsit izgulva mentem be az ajt�n, de Jennifer ott �llt mellettem, �s b�ztat�an mosolygott, hogy menjek csak be.

Bel�ptem h�t, �s �szinte csod�lkoz�somra senki nem r�h�g�tt, t�nyleg �gy t�nt, hogy nem vettek �szre ezel�tt. �rdekl�dve vizsg�ltak, de nem sutyorogtak semmit.

- Nocsak, h�t megj�tt�nk! Gyere csak ide, Kate, �n Mrs. Scott vagyok, az oszt�lyf�n�k�d – kicsit k�v�rk�s n� volt, kedvesen csillog� barna szeme k�v�ncsian mosolygott r�m g�mb�ly� keretes szem�vege m�g�l, eg�szs�gesen pirospozsg�s arc�n mosoly �lt.

Kicsit b�tortalanul k�zelebb l�ptem, de � �tkarolta a v�llamat, �s r�gt�n mag�hoz ragadta a sz�t: (kicsit megcsapott a parf�mj�nek illata, de ut�na r�j�ttem, hogy nagyon kellemes illat)

- � itt Kate Dean, k�sz�nts�tek szeretettel az iskol�ban, �s legyetek hozz� kedvesek, hiszen biztosan neh�z lehet beilleszkednie egy teljesen ismeretlen k�z�ss�gbe. K�rlek Kate mutatkozz be egy p�r sz�ban!

Minden szem r�m szegez�d�tt, �n pedig nem tudtam, mit is mondhatn�k. Megint r�m t�rt az �rz�s, hogy k�z�k �s k�ztem mekkora is a t�vols�g.

- Nos… �n…

- Jaj, kicsim, nem kell �gy f�lned t�l�nk! Mondd, csak miket szeretsz csin�lni szabadid�dben, mi akarsz lenni, h�nyan �ltek a csal�dban… - bar�ts�gosan n�zett r�m, �s v�rta, hogy felmutassak valamit.

Most lehet, hogy azt v�rj�k, hogy valami mondjak…- gondoltam – De mit is mondhatn�k? Nem vagyok olyan, mint �k… - de m�gsem hazudhatok magamr�l, az nem �n lenn�k. �s �gyis el�g hamar kider�lne…

- Nos… sziasztok! Kate Dean vagyok, mint ahogy azt m�r hallhatt�tok. H�rom testv�rem van, Ashley, Ben �s Chris. �n vagyok a legid…

- Az az Ashley Dean a h�god? – v�gott k�zbe egy fi� a legh�ts� sorb�l. Majdnem narancss�rga haja azonnal felt�n�st keltett b�rhol, hab�r term�szete miatt ehhez nem volt sz�ks�ge eff�l�kre. V�kony, sz�rke szemei voltak, szinte penge v�kony ajka torz vigyorra h�z�dott arc�n. Legink�bb egy nagyra n�tt gonosz man�ra eml�keztetett, ahogy ott �lt, �s vigyorgott. – Sz�val?

M�lyet s�hajtottam, becsuktam a szemem, �s v�laszoltam:

- Igen, az az Ashley Dean a h�gom.

Az oszt�ly egy felbolydult hangyabolly� v�ltozott, mindenki besz�lni kezdett, k�rd�sekkel bomb�ztak, izgatottan magyar�ztak. Mrs. Scott hi�ba pr�b�lt rendet teremteni, senki sem figyelt r�. Szemem Jennifert kereste, megl�ttam k�z�pt�jon a faln�l. R�szv�ttel n�zett r�m, �s v�llat vont. Gondolom, ez azt jelentette, hogy ne t�r�djek vel�k.

- Gyerekek! Gyerekek! – kiab�lta hat�stanul az of�. Ekkor hirtelen beleny�jt a zseb�be, el�vett egy piros s�pot, �s teli t�d�b�l belef�jt. Szerintem s�lyos fokozat� hall�sk�rosod�st szenvedtem, de legal�bb el�rte, hogy csend lett. – Gyerekek! – mondta �jra csod�lkoz� megvet�ssel a hangj�ban – Ez nagyon nem volt sz�p! Szeg�ny kisl�nyt �gy let�madni! K�rlek, Ka..

- Melyik oszt�lyba j�r? – k�rdezte az el�bbi fi�.

Ha a tekintettel �lni lehetne, azt hiszem, m�snap temett�k volna a narancss�rg�t, de �gy csak azt �rtem el, hogy kir�h�g�tt.

Remek. M�ris kezd�dik.

- Peter Carter, azonnal �llj fel! El�g volt! Kifel� a teremb�l! L�tom semmit sem v�ltozt�l a ny�r alatt… �ra ut�n megy�nk az igazgat�iba!

�gy l�tszik Petert nem nagyon izgatta a t�ny, hogy m�r r�gt�n az els� napon az igazgat� szob�j�ba viszik, mert vigyorogva kezdett besz�lni a padt�rs�val.

- Jaj, hogy lehet valaki ennyire neveletlen… - s�hajtott fel Mrs. Scott. – Katie dr�g�m, k�rlek ne haragudj! Nagyon rossz lehet neked…

- Semmi baj, Mrs. Scott – er�ltettem mosolyt az arcomra – V�g�l is, ez az igazs�g. �s nem �n tehet r�la – n�ztem itt jelent�s�gteljesen Peterre

Ezek ut�n m�r v�gleg nem akartam semmit sem mondani, automatikusan Jennifer mell� mentem, �s le�ltem mell�. Fel sem t�nt, de csak � �lt egyed�l, lett volna m�g egy �res pad a teremben, de Jennifer mell� �ltem.

Mrs. Scott meg jobban l�tta nem bolygatni a dolgokat, m�sr�l kezdett besz�lni, a tan�rokr�l, a ny�ri sz�netr�l, meg az utols� �v fontoss�g�r�l. �szint�n bevallom, hogy nem tudtam r� figyelni, a gondolataimba mer�lve b�multam egy pontot a t�bla alatt, �s nagyon, nagyon nem v�rtam a sz�netet.

Viszont az �ra v�g�t jelz� cseng� m�gis kegyetlen�l belevis�tott a f�l�nkbe, �s �n �pp a legrosszabbra gondoltam, amikor valaki v�ratlanul megragadta a kezemet, �s kir�ntott a sz�kb�l, hogy majdnem elestem.

- Gyere m�r, gyorsan! – s�rgetett Jennifer

Felpattantam �s - amennyire lehetett, - kisiett�nk a teremb�l. Jennifer a kertbe vezetett.

- M�gis kinek k�pzeli ez mag�t, ez az alak?! – t�rt ki bel�lem, amint meg�lltunk �s leveg�t kaptam.

- Peter? Jobb, ha hozz�szoksz… � �ltal�ban ilyen, mindenkivel, aki nem tartozik a „kr�mbe”.

- A kr�mbe?

- Jaj, tudod, a men�k, k�r�l�tt�k forog a vil�g, a t�bbiek meg forduljanak fel.

- �s �n pont az els� napon �sszebalh�ztam egy ilyennel?

- �gy t�nik – b�lintott Jennifer mosolyogva

- Te j� �g, egyre jobb ez a nap! – s�hajtottam fel, �s feln�ztem az �gre, ami el�g bor�snak mutatkozott ezen a remek napon, a kedvemhez igazodva. De a szemem sark�b�l megl�ttam, hogy valaki k�zeledik.

- N�zd… - s�gtam Jennifernek, a k�zeled� alakokra mutatva. Persze, hogy Peter volt az cigivel a sz�j�ban, meg �gy l�tszik, a „band�ja”.

- Na, mi az Dean-l�ny?! Csak nem sz�vunk egy kis friss leveg�t? – balj�s el��rzetem t�madt, �s val�ban: amint k�zelebb l�pett, a bag�j�t megpr�b�lta az arcomba dobni, de szerencs�re h�r�tottam

- Hagyd �t b�k�n, Peter! – pr�b�lt seg�teni Jennifer

- Nocsak! N�gyszem� megsz�lalt! Probl�ma van, Turner? – l�pett ijeszt� k�zels�gbe a fi� – L�tom, �j szem�veget kapt�l a ny�ron, mi? T�z �vig sp�roltatok, �s tudtatok egy �jat venni, hm, igaz�n leny�g�z�! – r�h�g�tt az idi�ta bar�taival Peter

- Azonnal �llj le! – ez�ttal �n sz�laltam meg

- H�, micsoda bar�tn�! Milyen b�tor! Mindj�rt meghat�dom! – g�nyol�dott – De mondd, mit sz�lsz… - vill�mgyors mozdulattal lekapta Jennifer szem�veg�t, �s t�volabb l�pett – ehhez?

- Add vissza! – ki�ltottam r�

- Mert k�l�nben? Mondd, mit teszel velem? �, h�t nem l�tod, hogy reszketek? Jaj, k�rlek, ne b�nts! – hirtelen elengedte a szem�veget, ami a f�ldre esett, felemelte a l�b�t, �pp, hogy egy l�p�ssel ripity�ra tudja t�rni – k�rlek…

K�r�l�ttem mintha minden lelassult volna, de bel�l keserves k�n gy�t�rt, szerettem volna minden�ron visszaadni Jennifernek a szem�veg�t, �s j�l megleck�ztetni ezt a t�kfejet, hogy elmenjen a kedve a h�lye vicceit�l. Tehetetlen�l forrongott a v�rem, �k�lbe szorult a kezem, �s ha lett volna er�m, egy jobbegyenessel ki�t�ttem volna minden fog�t.

Hirtelen r�villant a szemem, �s l�ttam, hogy egy megr�m�l d�h�dt pillant�somt�l. Tettem fel� egy l�p�st, �s � h�tral�pett; a m�g�tte �ll� f�hoz szorult.

- Mondd csak… Peter… tudtad, hogy a mi csal�dunkban nem csak t�ncosok vannak? Nagyon cs�nya dolgokat is szoktunk n�ha m�velni… - kicsit megbillentettem az �kl�met, �sszeszor�tottam, �s elernyesztettem – de csak igaz�n n�ha, amikor… sz�ks�ges.

Hirtelen mozdulattal a m�g�tte �ll� fat�rzsre csaptam, de ez �pp el�g volt neki, ijedten ugrott arr�bb. Nagyon furcsa �rz�s t�rt r�m, mintha a fa megig�zett volna. Nem, nem is!

Mintha �n ig�ztem volna meg a f�t! Te J� Isten, de h�t ilyen nincs is!

�tsuhant rajtam a fa.

Igen, a n�v�nyek �reznek. Eml�kszem, nagyon-nagyon sok minden suhant �t rajtam akkor, nem is tudtam kontroll�lni, csak �reztem dolgokat. Megny�lt a szemem, l�ttam a leveg� suhan�s�t, az �rz�sek aur�j�t, a napf�ny �z�t, a misztikum vonz�s�t, valamif�le titokzatos vonz�st.

Igen. A n�v�nyek �lnek. Att�l, hogy mi m�g nem l�tunk dolgokat, vannak. Nem tudtad?

Sz�d�ltem, �s tele volt a fejem mindenf�l�vel, ahogy feln�ztem Peterre. Nem tudom, mit l�thatott, de r�m�lten h�tr�lni kezdett.

A sz�m sz�ra ny�lt, de mintha nem �n sz�ltam volna rajta:

- Azonnal menj innen, �s ne mer�szeld t�bbet b�ntani Jennifert! – �szre sem vettem, hogy m�g mindig a fat�rzs�n volt a kezem.

�grecseg�s, lomz�rg�s, �s egy vaskos �g zuhant lefel�, �s egyenesen arra a helyre esett, ahol Peter egy m�sodperccel azel�tt �llt.

- Te j� �g, Kate, j�l vagy? – sietette hozz�m Jennifer

V�gtelen�l kimer�ltnek �reztem magam, �s a f�ldre �ltem.

- Persze, csak… h�, nagyon f�radt lettem hirtelen. Mintha m�r legal�bb k�t holdideje talpon lenn�k…

- Tess�k?

- Te is �rzed, milyen kellemes az id�? N�zd csak, milyen gy�ny�r� ott az az ari�…

- Mi van veled, Kate! Ez nem vicces, fejezd be! – r�n�ztem, �s ijedts�get l�ttam t�kr�z�dni szemvil�g�ban, de szem�ben valami f�ny (tudat) visszaz�kkentett.

- Jennifer! �h... a fejem! – ilyen fejf�j�s m�g sosem nyilallt a fejembe, szinte sz�thas�totta a kopony�mat, �gy f�jt.

- H�, Kate, te mindig ilyen vagy? R�m is r�m hoztad a fr�szt, nem csak Peter�kre… - seg�tett fel�llni a l�ny – Ja, �s k�szi… a szem�veget. –s�t�tte le a szem�t a f�ldre - Nem tudom, mit csin�ltam volna, ha megint elt�rik. Tudod, mi… nem vagyunk �ppen gazdagok – n�zett egyenesen a szemembe – El�gg� meg kell gondolnunk, hogy mire k�ltj�k a p�nzt.

- Ez csak term�szetes! Ne is v�rd t�lem sose, hogy hagyjam, hogy egy ilyen alak ezt megtehesse! – n�ztem l�ngol� szemmel abba az ir�nyba, ahol elt�ntek – Mekkora egy h�lye!

- H�t.. ez van. Viszont szerintem menj�nk, mert m�r g�z lenne, ha a m�sodik �r�r�l is k�sn�nk.

- Ja, persze. Menj�nk. – de a gondolataim m�g mindig az im�nti esem�ny k�r�l j�rtak. �s mi volt ez? Mi van velem, te j� �g!

Mindegy. Biztosan csak f�radt vagyok. Biztosan…

Jennifer hirtelen megtorpant el�ttem.

- Tudod Kate… nem sok ember van, aki sz�ba �ll velem. mert �n nem vagyok olyan „men�”, mint �k. Meg pl�ne nem sok, aki �gy ki is �llna �rtem. Sz�val t�nyleg k�sz�n�m, ez nagyon j�l esett! – borult a nyakamba

- H�, most nehogy elpityeredj! – �leltem �t a h�t�t

- Nem is, �n csak…

- Nagyon dezsa vu �rz�sem van! – nevettem el magam

Egy pillanatig �rtetlen�l n�zett r�m, azt�n � is elnevette mag�t. Hiszen az el�z� sz�netben ugyan ez j�tsz�dott le, csak ford�tott szereposzt�sban…

Nagyon j� �rz�s volt most nevetni. �gy �reztem, most megk�nnyebb�ltem, �s ledobtam magamr�l valami nagyon nehezet.

Ekkor a megsz�lalt a sz�net v�g�t jelz� cseng�, �s mi beindultunk.

De Jennifer �jra meg�llt:

- Am�gy. Sz�l�ts csak Jen-nek. – r�m mosolygott, �s bement�nk az ajt�n.

Minden ellen�re nem panaszkodhatok. �gy �rzem, szereztem egy bar�tot r�gt�n az els� nap. J� �rz�s t�lt�tt el, ha erre gondoltam, �s �r�ltem, hogy �gy alakult. Semmit sem csin�ln�k m�sk�pp, ha tehetn�m.

J�kedv�en ment�nk be a suliba, �s nem f�lt�nk Peter�kt�l, hab�r tudtuk, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot. H�t igen. F�rfiak.

Az el�bb eml�tett f�n viszont egy igen furcsa alak mozdult meg.

- Nos, eg�szen j�. S�t, mondhatn�m, nagyon j� �gy kezdetnek. Mit gondolsz, kedves Raia? – n�zett a f�ra a kis l�ny, aki legink�bb begy koboldra eml�keztetett. Ekkor a fa t�rzs�b�l egy arc form�l�dott, �s elismer�en r�b�lintott a kis man�ra.

- �n is �gy v�lem, hogy � az, Iklelo… Nagyon sz�p kisl�ny. M�r messzir�l �reztem a bel�le �rad� f�lder�t. De ugyanakkor a t�z ereje is benne lobogott, furcsa, nemde?

- Val�ban, Raia, val�ban… - mondta elgondolkozva Iklelo – Most viszont mennem kell! Tudatnom kell a Tan�ccsal, hogy a harcos meg�rkezett, �s csak �gy s�t bel�le az er�… Viszl�t, Raiam, �s tartsd szemmel, k�v�ncsi vagyok, hogyan boldogul az erej�vel…

A fa-l�ny csak mosolyogott, �s k�zben arca lassacsk�n elolvadt, mozdulatlan fat�rzs lett megint.

A kis l�ny utolj�ra visszan�zett az �p�letre, �s megakadt a szeme Raia let�rt �g�n.

- Nah�t, nah�t, ezt az�rt �gy m�gsem hagyhatom! – r�k�p�tt ujja hegy�re, majd a fa s�r�lt �g�ra intett, mire az nyomban visszan�tt. El�gedetten b�lintott, megfordult, �s a k�vetkez� pillanatban m�r csak a sz�l susog�s�t lehetett hallani az �gak k�zt.