44. �v T� s�il h�napj�nak m�sodik napja

D�l

M�g mindig nem jutok sz�hoz az �ta a csod�s pillanat �ta, amikor el�rt�k a hegyl�ncok cs�csait! Bar�taimnak �s nekem gy�ny�r�s�ges l�tv�nyban volt r�sz�nk. �ppen hajnalhasad�sra �rt�nk oda, �s l�ttuk, ahogyan B�n[1] sugarai �t�tnek a felh�k csipk�zett foltjain. Az �jszaka sz�nesen pisl�kol� csillagai[2] lassan elvesztett�k erej�ket, �s Caife[3] titokzatos sugarai elhalv�nyultak.

Azt�n a k�db�l lassacsk�n kibontakozott a hegyeken t�li vil�g sz�nes kavalk�dja. Azt hiszem, ez a pillanat mindent megv�ltoztatott az �letemben. A hegy m�sik oldal�n egy hatalmas s�ks�g ter�l el. �m ez a s�ks�g akkor m�g valamilyen megmagyar�zhatatlannak t�n� okb�l csillogott. �gy t�nt, mintha az a k�l�n�s anyag, mely bor�tja, percr�l-percre v�ltozik, alakot v�lt. Ez volt a legeslegszebb dolog, amit eg�sz eddigi �letemben l�ttam.

M�r nem b�nom t�bb�, hogy ide sz�lettem Kalucsnif�ld�re egy ilyen elszigetelt �s apr�cska helyre. S�t, b�szkes�ggel t�lt el, hogy �n lehetek az els� felfedez�csapat tagja, aki megismerteti a kalucsnisman�kkal a vil�got.

De miket is fecsegek? Hiszen az�ta rengeteg dolog t�rt�nt vel�nk! H�s�ges bar�tom, K�nyvesorr ir�nyt�j�t k�vetve �szaknak haladtunk. Leereszkedt�nk a hegy meredek �sv�nyein, �s a s�ks�g k�l�n�s �p�tm�nyei k�z�tt tal�ltuk magunkat.

Igen, hiszen kider�lt, ezt a s�ks�got k�vek tengere bor�tja! Ezek a k�vek csillogtak a sz�d�t� magass�gb�l olyan f�nyesen �s sejtelmesen. Ezek k�z�tt a fekete k�vek k�z�tt pedig igen szokatlan form�j�, v�kony, g�cs�rt�s f�k ny�jt�zkodtak az �g fel�.

Utunk el�sz�r igen csendesen �s nyugodtan vezetett a poros orsz�g�ton, amikor egyszer csak Apr�bors r�m�lt jajvesz�kel�s�re lett�nk figyelmesek.

Az apr� Fenoderee, aki m�r gener�ci�k �ta a Bimbam csal�d szolg�lat�ban �ll, mindig nagyon seg�t�k�szen figyelmeztetett a bajra, �gy K�nyvesorral azonnal fel�je fordultunk.

- Mi a baj kedves szolg�m? – k�rdeztem t�le.

Mivel az ilyen kis man�k nem tudnak besz�lni, Apr�bors is csak tov�bb jajvesz�kelt �s k�zben a f�k magasan l�v� lombkoron�i fel� mutogatott girbegurba ujjacsk�ival.

- �gy hiszem, azt akarja mondani, hogy van valami a f�n, ami tal�n vesz�llyel lehet r�nk. – elm�lkedett tan�tv�nyom, K�nyvesorr, mik�zben feljebb tolta a t�r�tt szem�veg�t az orr�n.

Mindketten az eml�tett fa lombjaira n�zt�nk, �m ott semmi nem oda ill�t nem tudtunk felfedezni. Azt�n egyszer csak egy villan�s k�s�ret�ben egy kicsiny t�rgy hullott le a f�r�l.

Felemeltem a f�ldr�l, hogy jobban megvizsg�lhassam az apr�cska goly�t, de az ekkor f�rg�n kisz�kkent az ujjaim k�z�l �s elgurult a magas f�ben.

- H�t ez meg mi volt? – k�rdeztem �szinte meglepetts�ggel.

K�nyvesorr izgatottan vette el� A nagy �llatlexikon c�m� vaskos k�tet�t, de semmi haszn�lhat� inform�ci�t nem tudott nekem adni a kis goly� eredet�r�l vagy viselked�s�r�l.

Apr�bors viszont az ijedts�gt�l a h�tamon l�g� sz�ty�be b�jt �s semmi �ron nem volt hajland� el�m�szni onnan. K�nytelen voltam felaj�nlani neki egy �zletes m�zes-aszalt s�tem�nyt[4], h�tha kicsalogathatom onnan, de � csak v�konyka ujjacsk�it ny�jtotta �rte, �gy bossz�san, de a tenyer�be nyomtam az �zletes falatot.

Viszont ami�ta a rejt�lyes goly� elt�nt a f�ben, semmi gyan�s nem t�rt�nt, �gy tov�bb folytattuk utunkat a vid�ken, am�g a t�volban egy feh�r �p�letet pillantottuk meg. Ez n�mileg elt�r�tett minket eredeti �tir�nyunkt�l, de �gy d�nt�tt�nk, arra fel� vessz�k az ir�nyt, rem�lve, hogy az ott lak�k – b�rmilyen l�nyek legyenek is – vend�gszeret�ek.

Ekkor azonban a k�r�l�tt�nk l�v� f�kr�l zivatar m�dj�ra potyogni kezdtek ezek a kis k�szer� labd�k, mi pedig k�ts�gbeesetten menek�l�re fogtuk a dolgot.

�m ennyivel m�g k�zel sem �sztuk meg! Azok a piciny goly�bisok egy szempillant�s alatt kitekeredtek, apr� majmokk� v�ltoztak �s �ld�z�be vettek minket. Mondanom sem kell, mekkora volt a r�m�let�nk! A kalucsnisman�k m�giscsak apr� teremtm�nyek a lexikonokban szerepl� �tlagos teremtm�nyekhez viszony�tva, ezek a majmocsk�k pedig hi�ba voltak m�g n�lunk is kisebbek, olyan f�rg�n tudtak futni, hogy r�vid id� alatt be�rtek volna minket, ha nem sietnek a seg�ts�g�nkre.

Apr�bors r�m�lten rikoltozva kiugrott a sz�ty�mb�l �s elv�gtatott valamerre. Mi, K�nyvesorral k�ts�gbeesetten pr�b�ltunk menek�lni, �m ekkor m�r egy-k�t f�rg�bb majmocska be�rt minket �s egyenesen r�nk ugrottak! Mi azonban nem �lltunk meg, hanem le�t�tt�k �ket magunkr�l �s futottunk tov�bb, amennyire csak a l�bunk b�rta.

Bevallom, abban a p�r pillanatban, azt hittem k�ldet�s�nk m�sodik napj�n m�r cs�fos veres�g fog �rni minket, �s f�lni kezdtem, hogy vissza kell t�rn�nk a faluba. Szavamra, nem b�rtam volna ki, ha ekkora folt esik a Bimbam csal�d becs�let�n!

Ekkor azonban a t�volb�l egy k�rtsz� hallatszott, mire a majmok azonnal megtorpantak. Vel�nk egyetemben. D�bbenten n�zt�nk h�tra K�nyvesorral, �s meglepetten tapasztaltuk, hogy a majmocsk�k k�v� v�ltoztak!

H�t ez meg hogy t�rt�nhetett? K�nyvesorr m�r �pp k�zelebb hajolt volna az egyikhez, de �n – tal�n az �szt�n�mt�l vez�relve – r�parancsoltam, hogy induljunk tov�bb.

Tov�bb futottunk a feh�r �p�let ir�ny�ba, melyet ekkor m�r sokkal tiszt�bban l�ttunk. Egy (val�sz�n�leg) n�gysz�glet�, vaskos fal�, tornyos �p�tm�ny �llt nem messze t�l�nk.

A k�rtsz� viszont amilyen hirtelen j�tt, olyan hirtelen hallgatott el, mire apr� pattog�s-repedez�s hangjait hallottuk K�nyvesorral, de mire megfordultunk, a majmok �jra �ld�z�be vettek minekt.

- Fut�s, K�nyvesorr! – ki�ltottam – Be az �p�letbe!

L�lekszakadva rohantunk fel�je. A szerencs�sen j�tt eg�rutunk lehet�s�ge k�dd� foszlott, mert a majmok pillanatok alatt ism�t a nyomunkban voltak. �ppen az utols� pillanatban est�nk be a r�csos kapun, ami azonnal bev�g�dott m�g�tt�k, a kis �llatok pedig hi�ba ugr�ltak k�r�l�tte, valamilyen okn�l fogva nem tudtak a falak k�zel�be f�rk�zni.

A fut�st�l lihegve tekintettem k�rbe. Egy �rnyas udvarba ker�lt�k, melyben mindenfel� vir�gok �s n�v�nyek futottak az omladoz� falakra. El�tt�nk pedig egy r�gi k�polna �p�lete �llt.

V�gre �szrevettem j�tev�inket. H�rom rongyos csuh�ba �lt�z�tt, n�lunk nem sokkal magasabb teremtm�nyt l�ttam, akik most �pp a kapu bez�r�s�val b�bel�dtek. Az egyik�j�k, amikor �szrevette, hogy figyelem �ket, fel�nk indult, �s bar�ts�gosan k�sz�nt�tt minket. K�z�pkor� lehetett, arc�n viszont m�r �gy is sz�mos bar�zda h�z�dott. R�t haja �s olyan hossz� szak�lla volt, ami eg�szen a pocakja el�tt �sszekulcsolt kez�ig �rt.

- �dv�zletem, v�ndorok! Az �n nevem J�szols�r�ny, �s a K�polnarendi szerzetesek vezet�je vagyok. Megk�rdezhetem, mi sz�l hozta erre magukat? – �rdekl�d�tt. - Mellesleg, a h�ziszolg�juk nagyon okos teremt�s. Ideszaladt �s r�gt�n jelzett nek�nk, hogy seg�ts�gre szorulnak.

N�mileg kif�jtam, azt�n kih�ztam magam, �s b�szk�n el�adtam (el�re betanult) mond�k�mat:

- �n Kalucsnif�ldei Tud�s Bimbam vagyok, falum els� felfedez�je, � pedig a t�rsam, �s legjobb bar�tom, K�nyvesorr. Az a feladatunk, hogy felder�ts�k az eg�sz vil�got, mely k�zel �s t�vol l�tezik Kalucsnifalv�t�l, mindezt �ti jegyzeteinkbe foglalva gyermekeink sz�m�ra.

J�szols�r�ny kedvesen elmosolyodott �s �gy sz�lt:

- Ha ilyen nemes sz�nd�k vez�rli magukat, engedj�k meg, hogy megh�vjam magukat egy meleg eb�dre. Mi bar�ts�gos szerzetesek vagyunk, �s hab�r nem szolg�lhatunk kincsekkel, de egy kellemes vend�gs�get b�rmikor sz�vesen a megf�radtak rendelkez�s�re tudunk bocs�jtani. – ezzel bevezetett minket az �rny�kos torn�cra, ahol egy faajt�t t�rt ki el�tt�nk.

- Erre. – intett el�re.

Egy kisebb m�ret� helyis�gbe jutottunk, melyben egy hossz� asztal �llt, egyszer� f�b�l k�sz�lt sz�kekkel k�r�lv�ve. Semmi d�sz�t�st nem l�ttam a teremben. Sz�mos kis ablaka volt, melyekb�l bar�ts�gos f�ny �radt befel�.

J�szols�r�ny az asztalhoz �ltetett minket, melyre r�videsen egyszer� gabonacip�k ker�ltek egy nagy kancs� v�zzel megtoldva.

Bevallom, igen meg�hezt�k e k�l�n�s kaland sor�n, �gy �r�mmel vett�nk magunkhoz min�l t�bbet a felszolg�lt ennival�b�l. De k�v�ncsis�gom tal�n m�g �tv�gyamn�l is nagyobb volt.

- Meg tudn� mondani, kedves J�szols�r�ny, hogy mik voltak ezek a l�nyek? – �rdekl�dtem. - Tudja, mi a kalucsniman�k igen elszigetelten �l�nk a vil�gt�l �s sajnos be kell vallanom az igazs�got, miszerint kor�bban sosem mer�szkedt�nk t�l a hegyeken.

J�szols�r�ny erre elkerekedett szemeket meresztett r�m.

- Azt mondja, a hegyen t�lr�l �rkeztek? – ism�telte meglep�d�tten.

- Mi�rt olyan meglep� ez? – vontam fel a szem�ld�k�m.

J�szols�r�ny szabadkozva sim�tott v�gig hossz� szak�ll�n.

- Eln�z�st k�rek az arckifejez�sem�rt[5], csup�n az�rt lep�dtem meg ennyire szavain, mert a hegyl�nc innens� oldal�n mindenki �gy tudta, hogy a m�sik oldalon… nos, senki sem maradt �letben a Negyven�ves h�bor� �ta.

- Tess�k? H�bor� volt? – k�rdeztem �rtetlen�l. – Hiszem mi nem is hallottuk h�r�t!

- Ez igaz�n meglep�. – mondta a r�t haj� szerzetes. – Eml�kszem, hogy azt mondta, elszigetelten �lnek, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Nos ez esetben rengeteg megbesz�lnival�nk van, azt gyan�tom.

- Ha nem b�nja, m�r most belekezdhet a Negyven�ves h�bor� elbesz�l�s�be. – k�rtem izgatott hangon. – �n �s K�nyvesorr pedig jegyzeteket k�sz�ten�nk szavair�l, persze csak ha ezzel okozunk kellemetlens�get.

A szerzetes k�szs�gesen b�lintott.

- Hiszen pont, hogy megtisztel, hogy �ppen engem k�rnek fel egy ilyen nemes feladatra! – mosolygott.

H� tan�tv�nyom, K�nyvesorr pergament �s tollat hal�szott el�

 – Nos, nem is tudom, hol kezdjem… - t�rte a fej�t J�szolszak�ll - Azt az�rt bizony�ra tudj�k, hogy a Negyven�ves h�bor� el�tt a vid�k ura az Oroszl�nsz�v� Vit�z volt.

B�lintottam.

- Igen, tudja ap�m tud�s ember volt, mint ahogyan �n magam is. Abban az id�ben, amikor m�g � volt a falu �r�stud�ja, sz�mos utaz� kereste fel Kalucsnif�ld�t �s az � t�rt�neteikb�l hallottam Oroszl�nsz�v� b�lcs, de ugyanakkor er�s kez� uralkod�s�r�l. �m, ahogyan a v�ndorok elmaradtak �s ap�m meghalt, a h�rek balszerencs�nkre elker�lt�k sz�l�falumat.

- Oroszl�nsz�v� uralkod�s�nak harmincadik �v�ben egy valahonnan a b�nyavid�kr�l �rkezett sereg t�madta meg �t �s sz�vets�geseit. Ekkor vette kezdet�t a Negyven�ves h�bor�. Ezek a b�nyavid�ki ellens�gek rettenthetetlen r�ms�geknek bizonyultak. – f�szkel�d�tt a sz�ken a t�mzsi szerzetes. – Megsz�ml�lhatatlanul sokan voltak �s nem �gy k�zd�ttek, mint a mi vit�zeink. Ink�bb amolyan fosztogat� horda voltak, kik nem ismertek sem becs�letet, sem tiszteletet. Tudj�k… - hajolt k�zelebb - az a legenda j�rja, hogy lehetetlens�g elpuszt�tani �ket. – mondta olyan suttog� hangon, hogy a k�t f�rfi alig hallotta a szavait. – A vit�zeink f�lelmet nem ismerve k�zd�ttek ellen�nk, de mindhi�ba! Vez�r�k, Dorchadas addig nem nyugodott, m�g el nem �rte az Oroszl�nsz�v� Vit�z v�r�t �s sz�v�be nem m�lyesztette m�rgezett kardj�t! – a kis szerzetes mag�r�l megfeledkezve, felhev�lten csapott az asztalra.

- �s azt�n mi t�rt�nt? – k�rdeztem t�relmetlen�l.

- Azt�n? Huss! – intett a leveg�be hirtelen J�szolszak�ll. – Senki sem tudja. Elt�nt, mint a k�mfor. Olyan, hirtelen, ahogyan j�tt. Senki sem hallott sem r�la, sem rejt�lyes serege fel�l az�ta sem. A Negyven�ves h�bor�nak m�r csaknem egy �vtizede v�ge van, de m�g mindig semmi h�r fel�l�k. De �n megmondom maguknak, hogy itt valami nagyon nincsen rendj�n! Valami k�sz�l�dik, �s ebben biztos vagyok! – p�d�rgette elgondolkodva a szak�lla v�g�t.

- �s mi t�rt�nt Oroszl�nsz�v� v�r�val? Ki most a vid�k ura? – k�rdeztem k�v�ncsian.

- Senki! – sip�totta m�rgesen J�szolszak�ll – Minden sz�thullani l�tszik! Ha nem t�rt�nik valami csoda, h�t nem tudom, mi fog vel�nk t�rt�nni, ha visszat�r Dorchadas serege! Akkor Dia[6] legyen irgalmas hozz�nk!

Ekkor azonban harangok jellegzetes, �bl�s hangja �t�tte meg a f�l�nket.

- A d�li alkalom! – csapott a homlok�ra J�szolszak�ll – �szint�n az eln�z�s�ket k�rem, de most musz�j a k�poln�ba mennem. Addig k�rem, helyezz�k magukat k�nyelembe, �s az alkalom ut�n folytatjuk! – �g�rte a szerzetes.

�n h�l�san b�lintottam, mire � kisietett a teremb�l.

- Milyen borzaszt�! – sop�nkodott K�nyvesorr. – Ekkora h�bor� d�lt k�r�l�tt�nk �s mi m�g csak nem is tudtunk r�la! Nyugodtan termesztett�k a t�kjeinket, �s m�g csak meg sem fordult a fej�nkben, hogy mi�rt nem j�n fel�nk egyetlen v�ndor sem!

- Ami ezt illeti, erre m�g mindig nem kaptunk v�laszt. – t�prengtem. – Mint ahogyan arra sem, hogy mif�le majmok voltak ezek. �s vajon mi�rt volt �gy meglep�dve, amikor el�rultuk neki, hogy a hegyl�nc m�sik oldal�r�l j�tt�nk?

K�nyvesorr viszont nem tudott v�laszolni a k�rd�sre, ugyanis ekkor becs�mp�zott az �tkez�be Apr�bors.

- H�t itt vagy, kedves szolg�m! – �rvendeztem, mik�zben � felkapaszkodott az asztalra �s falatozni kezdett a cip� marad�k�b�l. – Szeretn�m ism�t h�l�mat kifejezni, ami�rt a seg�ts�get k�rt�l a szerzetesekt�l. – cir�gattam meg kiss� m�r �sz�l�, bozontos �st�k�t.

- Mi lenne, ha addig k�rben�zn�nk kicsit? Biztosan nem b�nj�k. – javasolta K�nyvesorr.

- J� �tlet! – feleltem lelkendezve.

Mindketten felt�p�szkodtunk az asztalt�l, majd az udvarra ment�k, mag�ra hagyva a ki�hezett Fenodereet, aki m�g mindig a cip�n ny�mmogott.

Felkapaszkodtunk a n�gysz�glet� kolostor sarkaiban l�v� tornyok egyik�be, �s k�r�ln�zt�k a s�ks�gon. A majmoknak m�r nyoma sem volt, csup�n azok a k�l�n�sen csillog� fekete k�vek voltak l�that�ak. A t�volban felsejlettek a hegyl�ncok, melyen t�l ott volt valahol kis haz�m, Kalucsnifalva.

�szint�n mondom, kiss� hi�nyzott. Most sz�vesen h�trad�ltem volna a Bimbamlak kis torn�c�n l�v� hintasz�kemben, hogy elfogyasszam kedves szomsz�dom, M�l�sz�j asszonys�g �zletes t�ks�tem�ny�t, de nem hagyhattam, hogy a honv�gy er�t vegyen rajtam. Ink�bb elfordultam a hegyekt�l, �s a m�sik, m�g egyel�re ismeretlen oldal fel� pillantottam.

Semmit sem l�ttam, csakis v�gtelen s�ks�got �s az �gboltot. Na, meg azokat a titokzatos fekete k�veket mindenfel�. Most �reztem csak meg, milyen porszemnyi vagyok �n a vil�g hatalmas foly�s�ban.