Az ez�stkatona

Csikorgott.

Meg�llt.

Egy utols�t villant a f�ny az �rakerekeken, azt�n �r�kre eln�mult.

�s r�m z�rta elvar�zsolt kast�ly�nak b�rt�n�t.

Az id� szerkezete elromlott �s az arcomra fagyasztotta az utols� boldogs�g narancs mosoly�t. K�r�l�ttem �let vir�gzik, de nekem az �r�kk�val�s�gig kell viselnem ezt a jeges maszkot.

Valahol m�lyen legbel�l m�g l�legzem. A lelkem n�h�ny t�r�tt darabk�ja m�g mindig v�gyik r�, hogy valaki felemelje a sz�raz sivatagi homokb�l �s behintse aranyporral, krist�lyv�zzel.

De tudom, hogy m�r semmi sem vagyok, csup�n egy elkopott b�dogszobor. Ezer sebb�l csordog�l fanyar v�rem, �s pokoli �tkom, hogy minden, mit te ebb�l l�tsz, csak alab�strom-mosolyom ragyog�sa.

Mert ki vagy te? Egy apr�cska ez�stkatona a h�bor� t�zes forgatag�ban, �s m�gis te vagy lobban�snyi �letem var�zsszikr�ja. Apr� harcos a l�tben, m�gis k�v�ncsian �llsz �lces sz�nem el�tt, mit sem tudva a vesz�lyr�l.

Egy �n sz�rny vagyok, egy gyilkos. Nem akarom a lelkedet, m�gis felfalom sz�ps�ges kapkod�somban egy j� sz� �s �lel�s ut�n. Mert az �n v�rz� sz�vem k�ptelen t�ged �gy szeretni, ahogyan a vir�g a lelkedben ny�jt�zna fel�m. Az �n vir�gom elsz�radt, elhamvadt m�r �s k�ptelen �lni t�bb�.

Hi�ba k�rlek, hogy fuss messze, am�g nem t�rtem sz�t ezernyi apr� darabk�ra a t�r�keny liliomot benned, te itt maradsz �s csod�lsz engem. Ezt k�l�nleges rab madarat, aki sz�llni k�ptelen a sors s�t�t b�dogkalitk�j�b�l.

Pedig futnod kell, mert nem akarlak megsebezni.

2012. febru�r-m�rcius