A kast�ly hercegn�je

William arra �bredt, hogy valaki gyeng�den simogatja az arc�t.

- �breszt�, �lomszusz�k! Kezd�dik a nap!

- Nem b�rok felkelni m�g, csak egy szemhuny�snyit kegyelmezz m�g, Elena! – fordult a m�sik oldal�ra William.

- Nem, nem. Nek�nk kor�n kezd�dik a nap, csak Mr. Borzalmas aludhat itt sok�ig. Na, gyere csak, kelj fel, mert megtal�l Alfred �s akkor azt�n lesz nemulass! – megcsiklandozta William oldal�t, aki egy apr�csk�t sikkantott, ami Elen�nak csak olaj volt a t�zre �s r�videsen val�s�gos csata alakult ki k�z�tt�k. Kiszaladtak eg�szen a fagyos udvarra. William kacagott a felkel� nap sugaraiban �s igen, Elena is kacagott, b�rmilyen nyomor�s�gos is volt az �let.

Szaladtak k�rbe-k�rbe a nagy udvaron, futottak mez�tl�basan a havon, semmivel sem t�r�dve �s kacagtak; angyali cseng�. Elena utol�rte a kisk�lyk�t, felkapta, k�rbep�rd�ltek a nagyvil�g k�r�l.

- L�tod, milyen furcsa is a mindens�g, William! Lehetsz a legnagyobb gy�szban is, m�gis felcsillan n�ha egy apr�cska kis napsug�r.

William m�r alig b�rta felemelni a hatalmas falapon szunnyad� kenyereket. Azt gondolta, biztosan �ri�soknak t�lalj�k ezeket a kenyereket; egy ember nem eszik ekkor�t. �hes volt, korgott a gyomra sz�ntelen, de egy csillog� s�tem�nyt sem mert elcsenni. T�l frissen �lt m�g benne a tegnap.

Ma m�s gyermekek dolgoztak itt, nem �rtette, hogy lehet, hogy mindenki m�shov� ment, de neki nem sz�lt senki. Megk�rdezni viszont m�gsem merte.

A k�vetkez� falapon egy torta volt. Gy�ny�r�s�ges, ilyet m�g �let�ben nem l�tott. A k�l�nb�z� kirakatokban sok d�szes s�tem�nyt l�tott m�r, de ehhez foghat�t m�g soha. Feh�r sz�n� volt, h�romemeletes �s egy kast�lyt form�zott. A tetej�re ez�stport hintettek, hogy val�s�ggal sz�rta a f�nyt a halov�ny f�klyaf�nyben. Ezer tornya volt, s�t milli�, mindegyikben sok-sok szoba, �s a legmagasabbikban �lt a kir�ly �s kir�lyn�. A legkiny�l�bb torny�nak terasz�n t�maszkodott a korl�ton a kir�lyl�ny. A t�volba n�zett sz�p szem�vel, n�zte-k�mlelte a messzes�get, v�rta a h�s�t, mikor j�n el. William olyan �vatosan cs�sztatta be a kemence sz�l�re, ahogy csak b�rta.

Ez t�nyleg var�zslat volt. Azt mondt�k neki �pp csak egy percig hagyja bent, mert �sszeesik. Kivette gyorsan, feltette a nagy asztalra, b�multa, �s b�multa. Nem b�rt elszakadni ett�l a csod�t�l. Eg�szen addig figyelte, am�g �rte nem j�tt egy j�l �lt�z�tt pinc�r �s kisuhant vele a magas ajt�n. William szomor� volt, hogy elvitt�k. Nem akarta megenni, egyszer�en csak szerette volna �rezni az illat�t �s a sz�ps�ges �r�kk�val�s�gig n�zni ezt a palot�t. Visszafordult a t�lc�s asztalhoz, de ott m�r egy kisl�ny s�rg�l�d�tt. Egy s�mlin �llt, �s az asztalt sik�lta – ahol �pp �res volt –, de alig �rte �t az asztallapot. Kiny�jt�zott, ny�gve let�r�lte a v�g�t �s visszacs�szott. Ahogy hirtelen vissza�rkezett, a jobb k�ny�k�vel megl�k�tt egy t�lc�t, ami leesett az asztalr�l.

William vill�mk�nt ugrott ut�na. Szerencs�re csak k�t keny�r volt rajta �s egyik sem esett le. Feltette az asztalra.

A kisl�ny csillog� szemekkel b�mult a fi�ra, de hirtelen elpirult �s motyogva elszaladt.

William �rtetlen arccal n�zett ut�na. A T�ncol� Elef�nt V�ndorcirkusz egyre jobban hom�lyba burkol�dzott el�tte. Nem �rtette ezeket az embereket. De nem, ne nevesd ki. Sosem voltak sz�lei, de m�g bar�tai sem. Alig besz�lt valakivel. Eg�sz �let�ben csak egy csillog� kis szemecske volt, aki �rthetetlen�l k�mlelte a k�r�l�tte s�rg�-forg� vil�got.

D�l k�r�l nagyon-nagyon elf�radt. Szeg�ny gyermek m�r �llva is elaludt volna, ha nem j�nnek �jabb �s �jabb t�lc�k. Azon t�rte a fej�t, hogy vajon ki eszi meg ezt a tem�rdek s�tem�nyt. �gy k�pzelte, az a rettent� �ri�s. Biztosan � �l a legnagyobb s�torban, eszik, �s eszik, az emberek pedig csak �t szolg�lj�k. Tal�n Alfred�k sem gonoszak. Az �ri�st meg kell etetni�k, k�l�nben kit�r a s�torb�l, r�ront a v�rosra, sorra felfalja az embereket, m�g Angela n�v�rt, �s a nagy bajsz� cukor�rust is.

Egyszer csak apr� talpak k�zeled� topog�s�t hallotta meg, felemelte a fej�t �s az ajt�ra n�zett. A csepp kisl�ny alakja jelent meg a s�t�tben. Most vette csak �szre, hogy mennyire v�konyka volt � is. Kis ruh�ja koszosan, szakadtan l�gott rajta. Sz�ke haja rakonc�tlanul ugr�ndozott lesov�nyodott arcocsk�ja k�r�l, de szem�ben smaragdok kincse csillogott �s mosolygott a cirkuszra, mintha semmi rossz nem sz�m�tana.

Nem sz�lt semmit, csak mosolygott.

William sem sz�lt semmit, csak visszamosolygott.

A kisl�ny bel�pett az ajt�n.

- Mi a neved, kisfi�?

- William. �s a tied, kisl�ny?

- Gisette. Mi�ta vagy itt, William?

- Tegnap j�tt egy magas b�csi, bel�m �gette a gy�r�j�nek a lenyomat�t, �s azt�n bez�rt ide. – megmutatta a kisl�nynak a sebet. A gy�r�nyomat egy tekerg� k�gy�t form�zott.

- Ilyenem nekem is van. - Gisette felemelte az �cska p�l�j�t �s megmutatta a heget a has�n. T�nyleg ijeszt�en sov�ny volt. – Te is �rva vagy?

- Igen. – mondta William – Te mikor j�tt�l?

- �n m�r nagyon r�g�ta itt vagyok. R�gen �desany�m csal�dj�n�l laktam, de egy nap megl�togatott minket Mr. Snake, �s azt mondt�k nekem, hogy holnapt�l Mr. Snake lesz az ap�m. Az�ta itt vagyok. De ez m�r nagyon r�gen volt.

- Ki az a Mr. Snake?

- Az a magas b�csi, aki megb�lyegzett.

- Megb�lyegzett? H�t az meg mit jelent?

- Jaj, de csacska vagy, William! Most m�r a T�ncol� Elef�nt V�ndorcirkusz tulajdona vagy! Nem mehetsz el innen, de ha m�gis megsz�ksz, akkor visszahoznak, mert rajtad van a b�lyeg!

William most nagyon megr�m�lt. Elpityeredett �s a mocskos kis ujjacsk�ival t�r�lgette az arc�t.

- Ne s�rdog�lj, William! – suttogta fojtott hangon a l�ny - Egy fi� nem s�rdog�l! – motyogta �szinte csod�lkoz�ssal.

William ezt megint nem �rtette. M�g a k�nnyei is megtorpantak e furcsa mondat hallat�n.

- Egy fi� mi�rt nem s�r?

- Mert nem illik.

- Mi az, hogy nem illik?

- Nem szabad.

- Mi�rt nem szabad?

- Azt �n sem tudom, de a feln�ttek mindig ezt mondj�k.

- De h�t a feln�ttek bolondok! – nevette el mag�t �szinte �rtetlens�ggel William.

A kisl�ny elhallgatott, William szem�be n�zett �s elkacagta mag�t. �gi csengetty�.

- De furcsa vagy William! – a fi� maga sem tudta volna megmagyar�zni, hogy mi�rt, de �r�lt ennek. Egy�tt nevetett a l�nnyal, mintha csak egy k�z�s titkon nevetn�nek.

- Te meg keresel itt Gisette! Mit k�pzelsz?! – a gyerekek r�m�lten fordultak Alfred fel�. – William, azonnal munk�ra, mihaszna! Te meg mit �csorogsz itt, korcsk�l�k?! Munk�ra azonnal, mind a ketten! – recsegte a m�mia.

Gisette r�m�lten pr�b�lt kimenek�lni a szob�b�l, de nem �szta meg. Alfred kitette el� a l�b�t, a kisl�ny hasra esett, a v�n gonosz lehajolt, belemarkolt a haj�ba �s kit�pett egy csom�t. A kisl�ny sik�tott, de senki nem rohant megmenteni. Elengedte a vasmarok, felpattant �s elszaladt.

Alfred William fel� fordult. �s ekkor a gyermek olyan ver�st kapott, amit soha �let�ben nem felejtett el.

Csata �s h�bor�

Este volt m�r, �s William megint Angel�hoz b�jva szuszogott a kem�ny f�ld�n. Angela hosszan gondolkodott ezen a kisfi�n. A legels� pillant�sn�l megszerette; valahogy nem olyan volt, mint a t�bbi gyerek. Mintha mindig az �lmok f�ldj�n j�rt volna.

Az �lmok f�ldj�nek kis hercege.

F�ltette, hogy mi lesz vele, att�l tartott, nem b�rja ki tal�n egy �vig sem. Nagyon kellemetlen volt arra gondolnia, hogy mi lesz, ha a kisk�ly�k itt hagyja. El�g volt ez a k�t nap, hogy megszeresse, de hogy elfelejtse?

Zizeg�st hallott kintr�l. Felkelt, az ajt�hoz lopakodott �s kisand�tott a faajt� r�s�n. Egy kisl�ny �llt az ajt�ban, talpig rongyos, gy�ny�r� kis teremt�s.

- Ki vagy te? – susogta a r�sen �t.

- Gisette vagyok! Williammel szeretn�k besz�lni, l�ttam, hogy ide ment be! Csak k�ny�rg�k, nehogy el�ruld Alfrednek, mert akkor meg�l engem!

Elena elmosolyodott. Milyen aranyos kisl�nyka.

- Itt vagy m�g? – suttogta r�m�lten Gisette.

- Persze, igen. N�zz k�r�l, hogy nem j�r-e itt valaki �s ha nem, akkor kinyitom az ajt�t.

Gisette k�r�ln�zett.

- Nincs itt senki. Megv�rtam, am�g Mr. Snake �s Alfred is elalszik, �s csak azut�n j�ttem ide. Vigy�ztam, hogy ne l�sson meg senki!

- J�l van. Akkor beengedlek. – �vatosan elh�zta a reteszt �s r�snyire kinyitotta az ajt�t, hogy nehogy megnyikorduljon.

Gisette besurrant a r�sen.

- William m�r alszik? – suttogta csal�dottan.

- Az el�bb aludt el, m�g felkelthetj�k. – gyeng�den megr�zta a fi�cska v�ll�t – William…

Nagyon lassan nyitotta ki a szem�t, m�lys�ges messzes�gb�l j�tt vissza. Tal�n �lomf�ldr�l �lmodott.

- Jaj, reggel van… - motyogta

- Dehogy is William! Csak �pp l�togat�d �rkezett.

William csod�lkozva �lt fel. – Nekem?

- Ha nem hiszed, n�zz csak ide! – �s Gisettere mutatott.

- Gisette! Azt hittem az a v�n m�mia beb�rt�nz�tt!

- Beb�rt�nz�tt? Engem? Ugyan mi�rt?

- Te vagy a sz�ps�ges hercegn� Gisette! Amikor az �rvah�zban voltam, Angela n�v�r mes�lt nekem egy t�rt�netet egy elrabolt hercegkisasszonyr�l! A herceg ut�na ment, �s megk�zd�tt minden gonosszal, �s megmentette a kir�lyl�nyt! R�j�ttem, te vagy a kir�lyl�ny, Gisette a j� t�nd�r, Alfred �s Mr. Snake pedig gonosz var�zsl�k!

- �s ki a herceg?

- �n!

Gisette �s Elena elnevett�k magukat. �m ez nem kinevet�s volt. Az � vil�gukban nem l�legzett az aranysz�n rem�ny, sem a sz�p mes�k kedves vil�ga, ez�rt volt nekik annyira ig�z� ez a var�zslat. Mi az els� mese, ami elvar�zsolt t�ged? H�t olyan volt nekik William… Ez a lelkes kisfi�, a maga kis vil�g�ban egy kis t�nd�r volt ebben a borzaszt� �letben.

Abban a pillanatban valaki d�r�mb�lni kezdett az ajt�n.

- Mif�le tal�lka van itt? Azonnal kinyitni! – Mr. Snake �rces hangja t�rte �ssze ezt a kis k�pet.

- Gyorsan b�jjatok el, gyerekek! - Elena r�m�lten az ajt�hoz ugrott �s kinyitotta – Hiszen csak �n vagyok itt. – de hangja t�ls�gosan er�tlen�l remegett ezzel az �ri�ssal szemben

Mr. Snake v�laszra sem m�ltatta. Berontott a szob�ba �s elkapta Gisette l�b�t, aki az apr�cska asztal al� kuporodott.

- Sz�val itt bujk�lsz! Most meg�llj, sunyi k�l�k, meg�llek! – ezzel kihaj�totta a l�nyk�t az ajt�n. A kis test olyan k�nnyed�n sz�llt ki a s�t�tbe, mintha tollp�rna lett volna.

Hirtelen Williamre n�zett, aki azt hitte, hogy az igazgat� nem tudja, hogy ott van a polcok m�g�tt.

T�nyleg var�zsl�! – gondolta.

Odaugrott a fi�hoz, �s meg�t�tte. William a f�ldre esett, feje a f�ldh�z koccant. Keser� �zt �rzett a sz�j�ban. A f�rfi el�l�pett, csak k�t �ri�s csizma. F�nyesen fekete. S�t�ni r�hej csapott fel a leveg�ben.

- Nem menek�lhetsz, most meg�llek, eltaposlak, mint egy bogarat. A cirkusz kellett neked, mint az �sszes ostob�nak, h�t itt van, itt a cirkusz! – �s lend�tette a l�b�t, de valami hirtelen elsodorta.

- Fuss, William, fuss! - ki�ltotta Elena.

Maga sem tudta hirtelen, hogy mi�rt tette. �szt�n�sen v�delmezte a fi�t.

William nem mozdult. A f�rfi a n� f�l� kerekedett �s meg�t�tte. Elena arc�t elbor�totta a v�r, de nem engedte el a borzalmas k�z testv�r�t.

- Fuss m�r, mire v�rsz! – a fi� hirtelen felriadt az �lomb�l �s rohanni kezdett. A kesely� m�r majdnem r�rontott, de Elena a csod�val hat�ros m�don visszatartotta.

William megtorpant �s visszafordult az ajt�b�l:

- Elena, visszaj�v�k, �g�rem! – �s elnyelte az �j.

Elena arc�n v�res k�nnycseppek futottak le.

William kirohant �s m�r �pp elhagyta volna ezt a borzalmas helyet, a cirkuszt, amikor megl�tta Mr. Snake fah�z�t. Egy k�l�n�s �rz�s ker�tette hatalm�ba, szinte vonzotta az a hely. A gonosz var�zsl� tany�ja. K�rben�zett �s besurrant a h�zik�ba.

Bent minden furcs�n melegnek t�nt, mintha egy j� ember lett volna a h�zik� gazd�ja. A fi� k�r�ln�zett. K�z�pen egy tereb�lyes cseresznyefa �r�asztal �s�tozott, m�g�tte egy m�retben hozz� ill� karossz�k, kiss� t�volabb k�lyh�cska, k�nyvespolc, farkasb�r a falon.

Tekintete visszav�ndorolt az �r�asztal tetej�re. Egy vaskos k�nyv �s egy furcsa t�rgy �llt rajta. Ahogy k�zelebb ment, megl�tta, hogy micsoda. Az �rvah�zban l�tott m�g ilyet, Angela n�v�r azt mondta, hogy a neve homok�ra. H�t ebben a homok�r�ban ez�stpor volt.

Williamet annyira megig�zte, hogy musz�j volt megn�znie. Az asztalhoz ment �s leemelte. Megr�zta �s n�zte, ahogy a felkavarodtak, majd visszahulltak az ez�st-homokszemek. �jra �s �jra elj�tszotta. Felb�torodott �s egy hirtelen k�zmozdulattal ism�t felford�totta �s lecsapta az asztallapra. Kiss� csal�dottan vette tudom�sul, hogy semmi sem t�rt�nt.

Ebben a pillanatban l�pteket hallott. Ez visszar�ntotta a jelenbe. K�r�ln�zett, hogy hov� b�jhatna. Bekuporodott a hatalmas �r�asztal al�.

Mr. Snake bej�tt, bev�gta maga m�g�tt az ajt�t. Ber�ntotta a reteszt, ledobta a kab�tj�t, �s az �r�asztalhoz l�pett.

William sz�ve a tork�ban d�b�rg�tt.

De az igazgat� semmit sem vett �szre, le�lt az �r�asztalhoz, �s a l�bai

a l�bai egyenesen �tmentek Williamen. William mag�ra n�zett �s l�tta, hogy � mostant�l nem lesz t�bb�. Hogy sesz�n�. Sz�rke. �s egyre eggy� v�lik a l�ggel. Kipattant az �r�asztal al�l, ki�ltott, teli torokb�l, de a hangja n�ma lett. �rezte, hogy az erek kidagadnak a nyak�n az er�lk�d�st�l, de maga sem hallotta a hangj�t.

Mr. Snake is csak �lt az asztaln�l �s a k�nyv�be temetkezett.

Egyre furcs�bb �rz�s ker�tette a hatalm�ba. �gy �rezte, semmi sem sz�m�t, �s nem is baj, ha elt�nik, hiszen senkinek sem fog hi�nyozni, �s egy�bk�nt mit sz�m�t az? Vagyis…, mi mit sz�m�t? Nem tudom, hiszen m�r �gyis mindegy.

�m ebben a pillanatban Mr. Snake egyenesen r�meredt �s arca egy ijeszt� sz�rnyarcc� v�ltozott. Williamet hatalm�ba ker�tette a jeges r�m�let.

Az lassan elvigyorodott, �s k�zben v�gig Williamet n�zte. A fi� ig�zetten b�multa, nem b�rta levenni r�la a szem�t. M�g a l�legzete is el�llt a f�lelemt�l. �rezte, hogy most megl�tt�k. Att�l f�lt, m�r nincs menekv�s �s el�rte �t Angela n�v�r mesek�nyveib�l a Gonosz, a hal�l, aki el�l nincsen menekv�s.

De ebben a pillanatban esz�be jutott Gisette �s Elena. �s az �lmai. �rezte, hogy a sz�v�ben l�ktetni kezd valami. Er� t�lt�tte fel, a feje b�bj�t�l eg�szen a l�bujj�ig. Esz�be jutottak Angela n�v�r szavai: „Ha elhiszed, t�nyleg lehets�ges. Csak higgy benne tiszta sz�vedb�l, �s ne engedd, hogy a k�tely bef�rk�zz�n a sz�vedbe.” �gy �rezte, most b�rmire k�pes lenne.

�s ekkor William v�gleg k�dd� v�lt.

1995. december 12.

Tegnap nem sokkal �jf�l el�tt megsz�letett a fiunk! �, Istenem �gy �r�l�k, annyira boldogok vagyunk! Az �r�mt�l nem is tudok szinte �rni, annyira remeg a kezem. Annyit �rok csak, eg�szs�ges, j� s�llyal sz�letett, �s Istenk�m, olyan gy�ny�r�! A mi dr�ga kis Peter�nk…

Nem sokkal k�s�bb, amikor megl�ttam a hint�n, a gondolat nem hagyott nyugodni, �s le�rtam ezt, a fi�, Peter vagy William, ahogy tetszik, elt�nt. �gy gondolom, visszament, hogy megharcoljon. Elen��rt, Gisette�rt, a torony�rt. Hogy a rem�nyt val�s�gg� var�zsolja.

Az�rt, hogy j� ember legyen. Sosem j�tt vissza, �gy nem tudom meghalt-e, vagy sikerrel j�rt-e. �n �gy hiszem, el�rte c�lj�t �s j� kir�ly lett bel�le, az elesettek v�delmez�je. Ott �l a tr�non Gisettevel, Elen�t csal�dj�val egy�tt felhozatta a v�rba �s ott �ltek boldogan, am�g meg nem haltak.

�s ha nem hinn�d, h�t azt mondom, j�rj ut�na.

E. L. Voralberg