Szem�ly szerint az egyik legkedvesebb versem. Ott l�legzik benne az eg�sz �let: minden, ami sz�p �s j�, �s minden, ami tasz�t� �s rossz. Az, amikor eljutsz arra a pontra valakivel, hogy mindent vele akarsz �t�lni. Amikor nem az sz�m�t m�r, hogy mi t�rt�nik, hanem, hogy � ott van-e.
Van egy olyan (tal�n furcsa) szok�som, hogy azoknak az embereknek, akik nagyon k�zel �llnak hozz�m, adok egy-egy verset. Egy embernek t�bbnyire egy-kett�t csak, hogy maradand� legyen. �s ez a vers ezek k�z� az aj�nd�kok k�z� tartozik. Sokat jelent nekem.

Latinovits Zolt�n szaval�s�ban:

�s �lljon itt maga az alkot�s is:

"A j�tsz�t�rsam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mind�g, mind�g j�tszani,
akarsz-e egy�tt a s�t�tbe menni,
gyereksz�vvel fontosnak l�tszani,
nagykomolyan az asztalfõre �lni,
borb�l-v�zbõl m�rt�kkel t�lteni,
gy�ngy�t dob�lni, semminek �r�lni,
s�hajtva rossz ruh�kat �lteni?
Akarsz-e j�tszani, mindent, mi �let,
havas telet �s hossz�-hossz� õszt,
lehet-e n�m�n te�t inni v�led,
rubinte�t �s s�rga p�ragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta sz�vvel �lni,
hallgatni hosszan, n�ha-n�ha f�lni,
hogy a k�r�ton j�rk�l a november,
ez az utcaseprõ, szeg�ny, beteg ember,
ki f�ty�r�sz az ablakunk alatt?
Akarsz-e j�tszani k�gy�t, madarat,
hossz� utaz�st, vonatot, haj�t,
kar�csonyt, �lmot, mindenf�le j�t?
Akarsz-e j�tszani boldog szeretõt,
sz�nlelni s�r�st, cifra temetõt?
Akarsz-e �lni, �lni mind�r�kk�n,
j�t�kban �lni, mely val�ra v�lt?
Vir�gok k�zt fek�dni lenn a f�ld�n,
s akarsz, akarsz-e j�tszani hal�lt?"