Sokszor a pokolba k�v�ntam a gimn�ziumi magyartan�romat. Egy nagyon m�lyr�l fakad� b�szkes�g - szinte m�r hetykes�g - volt benne, ami igen er�teljes �nfej�s�ggel p�rosult. Nem szerettem, amikor nem hallgatta meg a v�lem�nyemet dolgokr�l.
�m azt meg kell hagyni, k�l�nleges ember volt. Igaz�b�l �r�l�k, hogy � volt az, aki �letem mesters�g�be bevezetett engem (mert van itt olyan valaki, aki vitatn� azt a t�nyt, hogy ahhoz, hogy valaki igaz�n j�l tudjon �rni sz�pirodalmat, nagyon biztos h�tt�rtud�s�nak kell lennie az irodalmi k�nonb�l).

Nagyon szerettem, amikor nem csak a konkr�t anyagot adta le, hanem szem�lyes komment�rokat f�z�tt az egyes m�vekhez. Ilyenkor mindig felkaptam a fejem, mert ezek a tapasztalatai elgondolkoztattak engem.

Ugyan ez t�rt�nt enn�l a versn�l is. Ez a m� egy hitetlen ember foh�sza egy olyan istenhez, aki sz�m�ra nem l�tezik. �s m�gis, ez az ember, aki egy teljesen m�s, egy sokkal racion�lisabb vil�gban �l, megk�sz�ni ennek a k�l�n�s, �rthetetlen, fels�bbrend� l�nynek, azt, �, a kicsi, a jelent�ktelen, a b�n�s �lhetet t�s �t�lhetett.

V�lem�nyem szerint  a vil�gon az egyik legszebb sz� a "k�sz�n�m". Aki �gy tud megk�sz�nni dolgokat, mint Ady Endre teszi ebben a versben, az legy�zhetetlenn� v�lik. Nem sebezhetetlenn�, nem hallhatatlann�, de legy�zhetetlenn�. Olyasmi ez, mint "az embert meg�lheted, de az eszm�t nem".

A tan�rom azt mondta, hogy ez a vil�gt�rt�nelem egyik legszebb verse. K�ts�gtelen�l egyet�rtek ezzel a kijelent�ssel. �s amiatt a t�ny miatt pedig csod�lom �t, hogy els�rta mag�t, amikor felolvasta nek�nk. Aki egy ilyen verset k�pes �t�rezni, az j� ember. �s ez az, ami sz�m�t.

�me, az alkot�s:
 

"Napsugarak zug�sa, amit hallok,

Sz�mban nevednek j� ize van,
Szent mennyd�rg�st n�z a k�t szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te volt�l mindig mindenben minden
Boldog szimatol�saimban,
Gy�ng�d simogat�saimben
S �les, szomoru n�z�seimben.
Ma k�sz�n�m, hogy te volt�l ott,
Hol �reztem az �letemet
S hol d�ltek, �p�ltek az olt�rok.
K�sz�n�m az �n �rtem vetett �gyat,
K�sz�n�m neked az els� sir�st,
K�sz�n�m t�rt sziv� �des any�mat,
Fiatals�gomat �s b�neimet,
K�sz�n�m a k�ts�get, a hitet,
A cs�kot �s a betegs�get.
K�sz�n�m, hogy nem tartozok senkinek
M�snak, csup�n n�ked, minden�rt n�ked.
Napsugarak zug�sa, amit hallok,
Sz�mban nevednek j� ize van,
Szent mennyd�rg�st n�z a k�t szemem,
Istenem, istenem, istenem,
K�nnyebb a lelkem, hogy most l�tv�n vallott,
Hogy te volt�l �let, b�, cs�k, �r�m
S hogy te leszel a hal�l, k�sz�n�m."