Megl�ttam az angyalt a m�rv�nyt�mbben, �s addig v�stem, m�g ki nem szabad�tottam. (Buonarroti Michelangelo)

Te is szokt�l �lmodni, ugye? Mikr�l szokt�l? Vannak nagy �lmaid? Olyan �lmaid, amik�rt t�nyleg mindent megtenn�l? Ami�rt mindent fel�ldozn�l? M�g ak�r embereket is? Olyanokat, akiket ismersz? Akiket igaz�n szeretsz? Meddig menn�l el az �lmod�rt?

�s meddig menn�l el az �lmod�rt, ha tal�n beteljes�lhet? A bizonytalans�g�rt mennyit �ldozn�l fel?

A z�ld szalag

Kint �ltem, Farkasr�ten, az alkonyatban, �s az �gen �sz� tarka felh�ket b�multam. Szerettem itt �lni �s megv�rni az est�t, figyelni, ahogyan a csillagok lassan el�t�nnek a k�kben, a leveg� megv�ltozik, �s valami �desen jeges ker�l a narancss�rga mosolysugarak hely�re.

A csillagok mindig vonzottak. Ha eg�sz nap l�that�ak tenn�nek az �gen, �n eg�sz nap b�muln�m �ket. A legszebb teremtm�nyek, ha engem k�rdezel.

De most tudtam, hogy nincs sok id�m. M�g k�r�lbel�l t�z perc, am�g Nick lezuhanyoz, �s indulunk a k�rh�zba. Addig m�g �gy meg akartam n�zni ezeket a hegyeket a t�volban, �s a lemen� napot, mintha most l�thatn�m utolj�ra.

N�m�n b�multam a vid�ket, �s nem is �rz�keltem az id� m�l�s�t. Arra eszm�ltem fel, hogy Nick a v�llamhoz �rt, �s sz�longat.

M�lyet s�hajtottam, �s fel�lltam.

- Megan, biztosan menni akarsz?

- Igen. – �s magabiztosan elindultam a kocsi fel�, de �reztem, hogy bent nagyon remegek. A kocsi fekete ablak�ban egy villan�sra megl�ttam a t�k�rk�pemet, de kiss� val�ban ijedtnek �s ijeszt�nek l�tszottam. Hossz�, sz�ke hajam rend�thetetlen�l repdesett mellettem a sz�lben, arcom beesettnek �s betegnek l�tszott. Egyed�l a k�k szemeim szikr�ztak ki arcomb�l, de ez�ttal valami furcsa, csal�dott f�nnyel.

Besz�lltunk, a b�ty�m ind�tott, �s elindultunk a k�rh�z fel�. P�r m�rf�ldig n�m�n �lt�nk egym�s mellett, azt�n Nick bekapcsolta a zen�t. T�volr�l �rz�keltem, hogy az egyik kedvenc sz�momat tette be, pedig eddig mindig lesz�lt a zenei �zl�sem miatt. Most viszont csak b�multam kifel� az ablakon, �s minden megtett m�terrel egyre er�tlenebbnek �s �resebbnek �reztem magam.

Azt�n v�gre oda�rt�nk a k�rh�zba, �s elindultunk befel�. �reztem, hogy ahogyan egyre k�zelebb �r�nk, egyre nyirkosabb� v�lik a kezem, �s egyre jobban felgyorsul a sz�vver�sem.

El�rt�k a huszonh�rmas szob�t, de megtorpantunk el�tte. Nick megfogta a kezemet, �s b�tor�t�an megszor�totta. R�m mosolygott, �s kinyitotta az ajt�t.

Bent el�sz�r csak nagy f�m h�t�kamr�kat l�ttunk, �s sehol egy lelket. Az eg�sz szoba szinte csak f�mb�l �llt, �s ebben az �les megvil�g�t�sban el�g kellemetlen �rz�seket keltett az emberben. �vatosan beljebb mentem a helyis�gben, amikor a v�g�ben felt�nt egy apr�cska szoba is.

Meghaln�k, ha itt k�ne dolgoznom. De az biztos, hogy kiverne t�le a v�z.

Nick viszont ismer�sen mozgott a helyis�gben, az apr�cska szoba ajtaj�hoz ment, �s bekopogott:

- Peterson, itt vagy? – igaz�b�l nem �rtettem, hogy mi�rt j�, hogy a bar�tok a vezet�knev�k�n sz�l�tj�k egym�st, de azt hiszem, jobban j�rtam, hogy nem k�rdeztem meg Nicket.

P�r pillanat m�lva ny�lt az ajt�, �s egy nagyon magas, szik�r alkat� f�rfi l�pett ki rajta. Raszta haj�t h�tul �sszefogva hordta, �s n�melyik tincs�ben fa gy�ngy�k �ltek. Arc�n r�vid kecskeszak�llat viselt, �s szemeiben valami �lmos k�d gomolygott. Kiss� furcsa l�tv�nyt ny�jtott a b�ty�m mellett, aki majdnem ugyan olyan magas volt, mint �, de maga volt a megtestes�lt „t�k�letess�g”. Kidolgozott test�vel, r�vid, barna haj�val, az �lesen kirajzol�d� arc�l�vel, �s azokkal a csib�szesen csillog� z�ld szemeivel �s ellen�llhatatlan mosoly�val, a fekete b�rkab�tj�ban pont �gy festett, mint egy rock szt�r.

Peterson az egyik kih�zhat� f�mt�lc�hoz l�pett, �s h�tran�zett.

- Mehet?

Nickkel b�lintottunk. �nk�ntelen�l mell� l�ptem, �s megszor�tottam a kez�t.

- Biztosan nem kellene…

- Nem. – hangzott Nick parancsol� hangja

Erre Peterson el�vett egy kulcscsom�t a feh�r k�peny�nek zseb�b�l, kikereste a megfelel�t, �s kinyitotta a z�rat. Egy magas t�lc�t h�zott ki, amin egy alak fek�dt egy vastag feh�r lepellel letakarva.

Nickkel k�zelebb l�pt�nk, �s � ism�t b�lintott, mire Peterson �vatosan leh�zta fel�lr�l a leplet, �s egy olyan l�tv�ny t�rult a szem�nk el�, amit eg�sz �letemben k�ptelen leszek elfelejteni.

Nagyi arca feh�r volt, �s �lettelen. Ajkai elk�k�ltek, a b�re aszottnak t�nt, �s beesettnek. �reztem, hogy nem kellene n�znem, de m�gis vonzott, mint egy l�tom�s, �s hagytam, hogy a sz�rny� k�pek a retin�mba �gjenek.

Hallottam, hogy a k�t f�rfi valamit mondanak egym�snak, de nem hallottam meg. A hang, amit hallottam, a nagyi� volt, amint olyan szeretettel besz�l hozz�nk.

A b�ty�m hangj�ra eszm�ltem fel, aki agg�d� tekintettel vizsg�lgatott.

- Megan, j�l vagy? Nagyon s�padtnak t�nsz.

- Igen, persze, minden rendben.

Peterson megker�lte a t�lc�t, �s hozz�m l�pett.

- Gyere, �lj csak le a szob�mban, am�g a b�ty�d kit�lti a pap�rokat.

B�lintottam, �s hab�r minden er�mmel azon voltam, hogy semmit se l�ssanak rajtam, biztos voltam benne, hogy l�tszik a l�pteimen, hogy imbolygok kiss�.

Azonban, amikor bel�ptem a szob�ba egy pillanatra megfeledkeztem az el�bbiekr�l. Mindenre sz�m�tottam volna, legink�bb kopasz, feh�r falakra, egy rak�s akt�ra �s egy �r�asztalra, el�tte egy mindenf�le hulla k�p�vel telet�zdelt parafat�bl�ra, aminek majd h�ttal fogok helyezkedni, mert nem merek majd r�n�zni. Ehhez k�pest a szoba tele volt n�v�nyekkel, �s k�pekkel, de kor�ntsem hull�k�val, hanem Peterson bar�taival. Az �r�asztal �s a parafat�bla val�ban helyes tipp volt, de az �r�asztal csaknem teljesen elt�nt a hatalmas rendetlens�g alatt. A parafat�bl�ra pedig legnagyobb meglepet�semre csupa n�v�nyekkel foglalkoz� cikk �s k�p volt felt�zve.

- Csak nem meglep�dt�l? – k�rdezte somolyogva Peterson

- �hm, �n? – k�rdeztem feleszm�lve – Ja, dehogy! – �reztem magamon, hogy elpirulok, mert sosem tudtam j�l hazudni.

Peterson erre elnevette mag�t, �s �n pedig meg�llap�tottam, hogy eg�szen kellemes nevet�se van.

- V�g�l is legal�bb m�r nem gondolsz a texasi l�ncf�r�szes alaszkai unokates�j�nak… – mondta nevetve – Gyere, �lj csak le ide! – mutatott az �r�asztal mellett l�v� sz�kre

� az egyik szekr�nyhez l�pett, �s kivett bel�le egy �veget.

- Ez j�t fog tenni. – mondta, �s egy kisebb poh�rba t�lt�tt a folyad�kb�l

- Mi ez? – k�rdeztem, mik�zben elvettem a poharat

- M�reg. – kacsintott r�m

Egy nagyon halv�nyt mosolyt siker�lt var�zsolnia az arcomra, de igaz�b�l a legsz�vesebben kihagytam volna ezt a furcsa valamit, de nem akartam udvariatlan lenni, ez�rt a sz�mhoz emeltem.

- Csokilik�r! – mondta meglepetten, miut�n belekortyoltam

Peterson csak somolygott, �s el�keresett egy p�r pap�rt a kupac alj�r�l.

- Te addig maradj itt, am�g a b�ty�d kit�lti a nyomtatv�nyokat, k�b� csak 5 perc lesz.

B�lintottam, � pedig kiment az ajt�n.

Ahogyan a csokilik�rt kortyolgattam, lassan kellemes �rz�s �radt sz�t bennem, azt�n csak azt vettem �szre, hogy megnyugodtam. H�l�s sz�vvel gondoltam Petersonra, mik�zben az utols� kortyokat nyeltem. Letettem a poharat az asztalra, �s k�r�ln�ztem a szob�ban.

Az egyik falon viszont val�ban voltak patol�gi�val kapcsolatos cikkek, de csak �ssze-vissza t�zdelve a meztelen falra. K�zelebb mentem, hogy el tudjam olvasni �ket, mert t�volr�l nem l�ttam sem kibelezett hull�k k�peit, sem v�rbe fagyott gyerekeket.

„T�k�letes gyilkoss�g”, „Elt�nt �ldozatok”,  „A gyilkos ism�t elmenek�lt”, „V�rnyomok”, „A nyomoz�k tan�cstalanok”, �s ezekhez hasonl� c�mek v�gtelen sora.

Bele-beleolvastam egy-egy cikkbe, �s �gy t�nt, mindegyik ugyan arr�l a sorozatgyilkosr�l sz�l, aki sorra szedi az �ldozatait, de a helysz�neken csup�n dulakod�s-, �s v�rnyomok maradnak, �s a gyilkos mindig nyomtalanul elt�nik az �ldozattal egy�tt. Most janu�rban t�nt fel �s augusztusig �sszesen h�rom �ldozatot tett k�mforr�, �s ha j�l sz�moltam, akkor �ltal�ban 2-3 havonta t�rt�nik egy eset.

Vajon mi�rt �rdekelheti Petersont ennyire ez az eset? Hiszen � egy pat�l�gus, m�g csak nem is nyomoz�, vagy valaki, akinek jobban k�ze lenne hozz�… Nem tal�ltak egy �ldozatot sem, akit boncolhatott volna, sem a gyilkost, akkor vajon mi�rt ragasztott ki ennyi cikket r�la?

Ekkor valaki benyitott az ajt�n, �n pedig �gy p�rd�ltem k�rbe a tengelyem k�r�l, mintha valami cs�nytev�sen kaptak volna. �reztem, hogy megint elpirulok.

Peterson csak somolygott, �s kital�lva a gondolataimat magyar�zni kezdett:

- A b�ty�d nem mes�lt m�g a nyomtalan gyilkosr�l?

Nemet intettem a fejemmel, mire � folytatta:

- M�r a legjobb nyomoz�k vannak r��ll�tva, de egyszer�en nem tal�lnak semmit. �rted? Egy idegen ujjlenyomat, egy hajsz�l, egy v�rcsepp, semmi! �s azt sem tudj�k kital�lni, hogy mi alapj�n v�lasztja ki az �ldozatait. Az �ldozatoknak semmi k�ze nincs egym�shoz, senkinek nem volt olyan haragosa, aki ilyet tett volna, vagy felb�relt volna valakit. De a leg�rdekesebb az, hogy hov� teszi az �ldozatait? Tudod, t�bb f�le sorozatgyilkos van – folytatta egyre belemelegedve a t�m�ba -, a nyomoz�k most arra gyanakszanak, � is olyan „gy�jt�” lehet.

- Gy�jt�?

- Olyan sorozatgyilkos, aki az miut�n meg�lte az �ldozatait, megtartja bizonyos testr�szeiket, mindenf�le c�lokra, amiket csak el tudsz k�pzelni, p�ld�ul az egyik kedvencem…

- J�, azt hiszem, el tudom k�pzelni! – v�gtam k�zbe gyorsan – De mi�rt gondolj�tok, hogy gyilkos? Nem lehet egyszer�en csak emberrabl�, vagy valami ilyesmi?

- Na l�tom, a nyomoz�s nektek Robertsonoknak a v�r�ben van. – mondta somolyogva – Elvileg lehets�ges lenne, de az�rt nem val�sz�n�, mert a v�rosb�l minden egyes kivezet� utat… utat? minden eg�rlyukat figyelnek, de eddig egyik �ldozatot sem l�tt�k felt�nni sehol. �s az pedig t�bb, mint val�szer�tlen lenne, hogy janu�r �ta tartogassa valahol az �ldozatait, mert minden egyes n�gyzetcentim�tert �tkutattunk, �s sehol egy olyan pince, amir�l nem tudn�nk, vagy hasonl�k.

- �s akkor hol vannak az �ldozatok?

- Val�sz�n�leg k�t m�terrel a f�ld alatt. �tlet�nk sincs. Meg kellett, hogy �lje �ket, k�l�nben m�r megtal�ltuk volna �ket.

- Val�ban furcsa eset… - n�ztem elgondolkodva az egyik k�pre, amin p�r nyomoz� �ll az egyik helysz�nen.

- Jaj, Peterson, nem mondod, hogy megint t�m�d valaki fej�t ezzel a nyomtalannal?

- � k�rdezte! – felelte nevetve Peterson

- Megan, ha j�t akarsz magadnak, akkor nem hallgatsz olyan patol�gusok sz�veg�re, akiknek r�zsasz�n orchidea van a dolgoz�szob�j�ban! – csipked�d�tt Nick, mik�zben kifel� intett a fej�vel

Az ilyen helyzetekben j�ttem r�, hogy mennyire szeretem a b�ty�mat. V�g�l is, a sz�leink hal�la �ta, csak mi voltunk h�rman, �, a nagyi meg �n. De augusztus harmadika �ta m�r csak ketten vagyunk. Annak ellen�re, hogy szinte hetente m�s n�vel j�n haza, �s hogy �lland�an csipked�dik velem, m�gis csak �t szeretem a legjobban az eg�sz vil�gon. Ha �t is el kellene vesz�tenem, azt hiszem, belehaln�k.

�rj v�lem�nyt, k�rlek! =)