A z�ld szalag

Amikor haza�rt�nk, Nick term�szetesen a h�t�h�z ment �s kivette bel�le a szok�sos d�lut�ni s�r�t, �s lehuppant a t�v� el�tt l�v� kopottas kanap�ra.

�n a konyh�ba mentem, �s hozz�l�ttam, hogy megcsin�ljam az eb�det. Mik�zben h�moztam a krumplit, folyamatosan Peterson szavai j�rtak az eszemben. Azt�n azon gondolkodtam, vajon hogyan tudhatn�k valami inform�ci�t kisajtolni Nickb�l. Azt term�szetesen tudtam, hogy a nyomoz�s �ll�s�r�l nem �rulhat el bizalmas inform�ci�kat, de nekem sz�nd�komban �llt valamit megtudni az �gyr�l.

- Nick, am�gy szerinted Peterson nem megsz�llott egy kicsit azzal a gyilkossal kapcsolatban? – nem kellett kiab�lnom, mert Nick k�b� h�rom m�terre �lt t�lem, �s n�zte a meccs ism�tl�s�t.

- Hogy ki, Peterson? Nem hinn�m. Szerencs�d, hogy csak ritk�n l�tod, mert ha hallan�d a n�v�nyeir�l besz�lni, na akkor mondan�d, hogy megsz�llott.

- J�, de akkor mi�rt foglalkozik ezzel az esettel ennyire? – er�ltettem tov�bb a t�m�t

- Csak �rdekli, ennyi az eg�sz.

- De � patol�gus!

Nick val�sz�n�leg megel�gelte, hogy a komment�r hangja helyett az �n k�v�ncsiskod�somra kell figyelnie, �gy fel�m fordult, �s megsz�lalt:

- �s t�ged mi�rt �rdekel ennyire?

- Nem tudom. – feleltem �szint�n, mik�zben kivettem egy kukt�t az egyik konyhaszekr�nyb�l, hogy feltegyem f�ni a krumplit – Egyszer�en csak �rdekel. Te is ezen az �gy�n dolgozol?

Pillanatnyi sz�net �llt be a besz�lget�s�nkben, azt�n v�laszolt.

- Igen, de t�bbet nem mondok. – �s hogy kifejezze t�ntet�s�t, visszafordult a t�v� el�, �s felhangos�totta

- �s �tletetek sincs r�la, hogy milyen lehet a gyilkos? – mondtam felemelve a hangomat

- Megan, feleslegesen t�r�d magad. – ki�ltott vissza

Elmosolyodtam.

- De m�g azt sem, hogy f�rfi vagy n�-e? – ki�ltottam, hogy m�r majdnem kit�rt bel�lem a nevet�s.

Im�dtam h�zni a b�ty�mat.

Pillanatnyi cs�nd.

- Megan, ink�bb f�zd a krumplit!

De ebben a pillanatban megsz�lalt a cseng�.

- M�g nem v�geztem veled, Nick! – ki�ltottam nevetve, �s az ajt� fel� indultam – Megn�zem, ki az, addig figyelj a kukt�ra!

Belet�r�ltem a kezem a k�t�nyembe, �s kinyitottam az ajt�t. Senki sem �llt ott. K�rben�ztem, de sehol sem l�ttam senkit. Csak a sz�l susog�s�t hallottam a sejtelmes kora �szi d�lut�non, ahogyan elj�tszadozik a f�k leveleivel, �s egym�shoz �t�geti �ket, mert tudta, hogy �gy sem tudnak visszav�gni neki.

P�r m�sodpercig tan�cstalanul �lltam ott, azt�n visszafordultam, �s becsuktam magam m�g�tt az ajt�t.

- Ki volt az? – hallottam Nick ki�lt�s�t

- Nem tudom, mire kinyitottam, m�r senki sem volt az ajt�ban. Biztos a gyerekek sz�rakoznak.

Visszamentem a konyh�ba, �s a legnagyobb meglepet�semre Nicket a t�zhely mellett tal�ltam.

- Te… nem n�zed a meccset?

- Azt mondtad, hogy figyeljek addig r�, am�g te megn�zed, ki az.

- Igen, de… - nem tudtam befejezni a mondatot

- De mi?

- H�t… t�led ak�r fel is robbanhat a konyha, m�g akkor sem mozdulsz el a Red Sox mell�l.

Nick csak somolygott, de nem sz�lt semmit.

- Te valamit titkolsz! Ki vele, mi az? Gyer�nk!

- �n? – n�zett r�m olyan �rtatlan szemekkel, mint egy kiskutya – El�led? Ugyan!

- Jaj, Nick! – intettem le vigyorogva – Ink�bb n�zd a meccset!

Egy pillanatig habozott, azt�n v�g�l elindult a nappali fel�. El sem tudtam k�pzelni, hogy mi lehet vele. Mi volt abban a s�rben?

�pp, hogy megcsin�ltam a z�lds�get, megcs�rrent a mobilom.

- Nem veszed fel? – k�rdezte Nick

- Z�lds�ges a kezem. Majd visszah�v. – feleltem

- Megan, �n… a helyedben felvenn�m.

- Tess�k? – tettem le a kezemb�l a k�st, �s bementem a nappaliba – Mi van veled, Nick?

- Semmi! – v�gta r� azonnal – �n csak… szeretn�m, ha egy kicsit pihenn�l.

- Pihenn�k? De hiszen tudod, hogy szeretek f�zni.

- Igen, de… - ekkor valami hatalmas robajjal eld�lt az emelten, vagy legal�bbis olyan hangot adott.

Nickkel egyszerre kaptuk fel a fej�nket.

- Mi a fene ez? – k�rdeztem t�le suttogva – Nick, te csin�ltad ezt?

Nick r�m�lt szemekkel nemet intett, ami igaz�n nem r� vallott, nyomoz� l�t�re.

- Tudom, hogy feleslegesen pr�b�ln�lak visszatartani, �gyhogy gyere, de csak a h�tam m�g�tt, ok�? – mondta, mik�zben el�vette a pisztoly�t

N�m�n b�lintottam, mire macskak�nt lopakodva megindultunk az emelet fel�. L�pcs�fokr�l-l�pcs�fokra k�sztunk felfel�, minden neszre meglapulva. Kezdtem �gy �rezni magamat, mint egy �z�tt vad a saj�t h�zamban.

- A szob�d fel�l j�tt! – suttogta Nick, amikor fel�rt�nk, �n pedig b�lintottam. Elhelyezkedt�nk a csukott ajt� k�t oldal�n, r�m b�lintott, mire hirtelen ber�gtam az ajt�t, �s vill�mgyorsan h�trah�z�dtam, � pedig egy macska gyorsas�g�val a szob�ba nyomult.

Egy k�nz� pillanatig semmi sem hallatszott, azt�n Nick megsz�lalt:

- Megan, gyere ide, ezt l�tnod kell…

- Mi az Nick? – k�rdeztem ijedt-k�v�ncsis�ggal a hangomban, de mozdulatlanul

- Nem tudom elmondani, l�tnod kell!

Erre �vatosan elindultam a szob�m fel�, mintha b�rmelyik pillanatban kironthatna bel�le egy v�rt�l mocskos �v�lt� sz�rnyeteg. Megpillantottam Nicket, aki h�ttal �llt nekem, �s az �r�asztalomon n�zett valamit, amit nem l�thattam t�le.

- Mi az Nick? Mi van ott? – k�rdeztem n�veked� f�lelemmel a hangomban

Nick nem v�laszolt. M�r nem mertem k�zelebb menni.

A k�vetkez� pillanatban ell�pett az asztal mell�l, ahol semmi sem volt. Azaz, minden �gy volt, ahogyan hagytam.

- Mi ez, Nick? Ugye nem…

- Meglepet�s! – hangzott fel a ki�lt�s a h�tam m�g�l, mire �n majd’ kiugrottam a b�r�mb�l, �gy megr�m�ltem. Vill�mgyorsan megp�rd�ltem a tengelyem k�r�l, �s megpillantottam a nyitott ajt� rejtek�ben �ll� Lan�t, Samet �s Willt. Azt�n Lana kez�ben l�v� tort�ra t�vedt a szemem.

- De nincs is sz�linapom. – feleltem az els� meglepet�s erej�b�l

Egy pillanatnyi csend �llt be, azt�n mindannyiukb�l kit�rt a nevet�s. Erre eszm�ltem fel igaz�n.

- �r Isten, a fr�szt hozt�tok r�m! – ki�ltottam fel megk�nnyebb�lve, de m�g mindig k�tezer k�r�li pulzussal.

Azt�n hirtelen bel�m v�gott a felismer�s.

- Nick! – fordultam hirtelen a b�ty�m fel�

- Igen, Megan?

- Te…

- �n?

- Te csin�ltad ezt! Te v�gig tudtad ezt!

Nick fel�lt�tte azt az eml�tett csib�szesen ellen�llhatatlan mosoly�t:

- Igaz�b�l a szob�ba bet�r�s r�sz teljesen spont�n j�tt… - mondta mik�zben eltette a fegyver�t

- �s m�g b�szke is vagy r�!

- Megan, egy k�sz�n�m is megteszi. – vigyorgott r�m, �s kiment a szob�b�l. Mik�zben becsukta az ajt�t, esz�be jutott valami:

- Azt�n a tort�b�l nekem is hagyjatok! – azt�n elhagyta a sz�nhelyet. Igaz�b�l jobb volt, mert �gy �reztem, ha m�g egy percig itt marad, biztosan kikaparom a szem�t.

De ezzel nem mindenki volt �gy: Lana m�lyet s�hajtva n�zte az ajt�t, ahol Nick az im�nt elt�nt. Lana m�r �vek �ta rem�nytelen�l rajongott Nick�rt, mint oly sok m�s l�ny. �szinte sajn�lattal n�ztem r�, mert hab�r sosem �rultam volna el neki az igazat, de nem tudn�m elk�pzelni, hogy Nick valaha egy n�nem� l�nnyel p�r h�tn�l hosszabb id�tartamig meg b�rjon maradni abban az �rtelemben. �s az igazat megvallva, nem hiszem, hogy Nick egy�ltal�n �szrevette volna valaha Lan�t.

De �n m�g val�sz�n�leg mindig gyilkos tekintettel n�zhettem ut�na, hiszen Will k�zelebb l�pett, �s �gy sz�lt:

- Megan, nyugi! Ink�bb �r�ln�d kellene, ami�rt �gy t�r�dik veled. Nem sok testv�r ilyen… - �s val�ban. Will testv�re val�ban ott tett keresztbe Willnek, ahol csak tudott. Will testv�re t�nyleg egy ki�llhatatlan alak volt.

Will barna szemeibe n�ztem, �s elsz�llt a haragom nagy r�sze. V�g�l is, egy ilyen cselekedet Nickt�l t�nyleg fel�rt egy P�l fordulattal.

De Lana kiszak�tott a gondolataimb�l, amikor el�m l�pett a tort�val.

- Am�gy nem az�rt csin�ltuk. Csak gondoltuk j�l j�nne most egy kis figyelem. – n�zett r�m a legeslegjobb bar�tn�m mosolyg�s szemeivel, amiket m�r olyan r�g �ta ismertem.

Lana maga volt a megtestes�lt kedvess�g �s j�s�g egy emberi testbe z�rva. Elvettem a tort�t a kez�b�l, az asztalra tettem, �s a karjaimba z�rtam.

- Jaj, Lana, ti olyan j�k vagytok hozz�m! – a szemem sark�b�l l�ttam, hogy Will �pp lef�nyk�pezett minket, de nem t�r�dtem vele.

- Sz�ra sem �rdemes. – felelte a l�ny, �s el�vett egy kicsiny dobozt a kez�b�l, �s a kezembe adta

- Istenem, Lana, nem tudtam, hogy m�ris… - suttogtam – azt hittem, mind a ketten ki akarjuk �lvezni az �letet el�tte… - �s a l�ny barna szemeibe n�ztem, akik napsugarakk�nt mosolyogtak r�m. Csend �lt a szob�ra.

- Te �rted, hogy ezek mir�l besz�lnek? – t�rte meg a csendet Sam

Erre mind a ketten felnevett�nk Lan�val.

- Fogalmam sincs… - felelte Will, mire mi m�g jobban nevetni kezdt�nk.

- �pp megk�ri a kezemet, ti meg elrontj�tok! – feleltem

Erre m�g �rtetlenebb�l n�ztek r�nk, de mi csak legyintett�nk.

- F�rfiak! – suttogta Lana mosolyogva

Kinyitottam a dobozt, amiben egy v�konyka l�nc csillogott, rajta n�gy kis l�g�val. Egy kis nap, egy f�nyk�pez�g�p, egy focilabda �s egy csillag. Lana, Will, Sam �s �n.

- Mondtam m�r, hogy im�dlak titeket? – k�rdeztem, m�g mindig a kark�t�t n�zve

- Azt hiszem, igen. – v�laszolta mosolyogva Sam

- T�nyleg nagyon kedvesek vagytok. – n�ztem fel r�juk – Nem is tudom, hogy k�sz�nhetn�m meg.

- P�ld�ul kezdhetn�nk a csokis tort�val. – javasolta Sam

- Persze, m�ris Sam, csak felhozom a k�st. – mondtam mosolyogva

- El�bb egy f�nyk�pet, mylady! – k�rte Will, �s ellenkez�st nem t�r�en be�ll�totta a g�pet, �s az asztalra tette. �pp, hogy be�lltunk, a g�p m�ris kattant, �s elvak�tott minket, de most kiv�telesen m�g �n sem sz�laltam meg, mert annyira sz�p pillanat volt.

�rj v�lem�nyt, k�rlek! =)