A z�ld szalag

A szob�mban besz�lgett�nk, amikor valaki bekopogott az ajt�n. Lecsusszantam az ablak mellett l�v� f�gg��gyr�l, �s kinyitottam. Nick volt az:

- Valaki t�ged keres, Megan. Az ajt�ban.

Kelletlen�l leszaladtam a l�pcs�n, az apr�cska hallba, �s kinyitottam az ajt�t.

Azonban ott senki sem �llt. A nap aranys�rg�n csillogott �t a f�k lomkoron�i k�z�tt, �s csak a sz�l susog�s�t lehetett hallani. Furcsa volt. Egyszerre valami �desen kellemes �s valami borzongat�an titokzatos is lebegett a leveg�ben.

Tettem p�r tan�cstalan l�p�st, �s k�rben�ztem, de sehol sem l�ttam egy lelket sem. Azt�n megakadt a szemem egy k�k folton a kapu el�tt. Lassan k�zelebb mentem, am�g a romos k�ker�t�s mellett v�gre megl�ttam, hogy mi volt az a kicsi k�k folt. Egy csokor nefelejcs volt az.

�jra k�rben�ztem, de csak a sz�l sejtelmes susog�sa j�tszott k�r�l�ttem. Kinyitottam a rozsd�sod� kaput, �s lehajoltam a csokor�rt. Felemeltem, �s nem tudtam meg�llni, hogy ne szagoljam meg. Beleszagoltam, �s valami szokatlan, �des illatot �reztem, amit azt hiszem, m�g sohasem �reztem.

Ebben a pillanatban bel�m v�gott a felismer�s. Tudtam, hogy ott van. Ott �ll, �s n�z. Ott szenved, �s r�m v�r.

Megfordultam, �s ott �llt el�ttem �letem szerelme.

Feln�ztem r�, �s figyeltem, ahogyan a napsugarak az � szem�ben is meg-megcsillannak. M�lybarna szemei nevetve vizsg�lt�k arcom, amikor elmosolyodott. K�zelebb l�ptem hozz�, de nem mertem hozz� �rni. Olyan volt, mint egy jelen�s. F�ltem, ha megmozdulok, vagy l�legzetet veszek, k�dd� v�lik.

Felemeltem a kezemet, �s vigy�zva v�gigh�ztam az ujjaimat a b�re f�l�tt; a homlok�n, a barna haj�n, a g�dr�csk�in az arc�n, a f�rfias arc�l�n, �s v�g�l az ajkain.

N�m�n, csillog� szemmel, n�ztem r�, �s csod�ltam �t, hab�r nem tudtam pontosan, hogy mi�rt. Nem voltak eml�keim, csak �rz�seim. Azt tudtam, hogy j� vele, �s semmi m�s nem sz�m�tott.

N�ztem �t, �s �reztem, hogy hamarosan el fog menni. Elt�nik megint, ahogyan j�tt, mint egy k�dd� foszl� csoda, minden alkalommal elvar�zsol, �s r��breszt a val�s�gra.

Hirtelen m�lys�ges keser�s�get �s mag�nyt �reztem a sz�vemben. Boldogs�gomb�l valami szomor� csillog� lett, �s egy k�nnycseppk�nt bucsk�zott le az arcomon.

� tov�bbra is mosolyogva figyelt engem, felemelte a kez�t, �s elkapta a mutat�ujj�val a lefel� es� k�nnycseppet. Az felcsillant egy pillanatra a napf�nyben, azt�n ezernyi apr�cska csillog� cseppecsk�v� pattant sz�t.

Te lassan fakulni kezdt�l, hogy m�r megl�ttam a m�g�tted l�v� veranda alakj�t a testeden kereszt�l. K�ny�r�gve r�ztam meg a fejem, de te mosolyogva b�lintott�l, �s a vir�gokra mutatt�l.

Len�ztem r�juk, mert m�g mindig a kezemben tartottam a kis z�ld szalaggal �tk�t�tt csokrocsk�t, �s egy �jabb k�nnycsepp hullott le szememb�l:

- Ne feletjs…

Feln�ztem, mert m�g ki akartam mondani a sz�t, de csak a verand�t l�ttam, �s a sz�l sejtelmes szav�t hallottam. �jra egyed�l voltam.

Azt hiszem, h�rom nagy dolog van, ami igazi k�nnyeket fakaszthat bel�l�nk. A szomor�s�g, a rem�ny �s a boldogs�g.

Kinyitottam a szemem a s�t�tben, �s egy m�ly s�hajjal d�bbentem r�, hogy megint csak �lmodtam.

- Hi�nyzol… - suttogtam a sz�t imm�ron csak magamnak

P�r pillanatig m�g az �lmon gondolkodva b�multam a feketes�gbe, azt�n l�mp�t gy�jtottam �s kik�sz�l�dtam az �gyb�l.

Amennyire halkan csak tudtam, lementem a konyh�ba, �s t�lt�ttem magamnak egy poh�r vizet. Azt�n csak �ltem hossz� percekig az asztaln�l, �s b�multam magam el�. Tudtam, hogy valami komolyan nincsen rendben. De ezen m�r h�napokkal ezel�tt t�ljutottam. Ami a legjobban aggasztott, az egy egyre n�veked� �rz�s volt; r�j�ttem, hogy b�rmennyire pr�b�lok, nem tudok t�led szabadulni, Jake.

Eg�szen kisgyermekkorom �ta k�s�rt egy �lom, amiben egy f�rfit l�tok, akit m�g soha �letemben l�ttam. A nev�t is tudom. Jake. Fogalmam sincs r�la, hogy ki lehet �. De minden �lmomban �t l�tom. Tal�n �lomsz�t�rt kellene vennem, de azt hiszem a „Jake” c�msz� alatt el�g keveset tal�ln�k.

Eleinte nem is vettem �szre, hogy ugyan az a f�rfi, azt hittem, csak egy r�m�lom. Azt�n borzalmasan megr�m�ltem t�le, de m�r nem zavar.

Azt�n, ahogyan alakult az �letem, lassan megszerettem �t. Az �letem r�sz�v� v�lt, ak�rcsak a f�rd�s, vagy az ev�s.

Azt�n egy nap r�d�bbentem, hogy m�r hi�nyzik nekem.

�s most itt vagyok ebben a csapd�ban, �s nem tudok menek�lni.

Azt hiszem szerelmes lettem egy olyan ill�zi�ba, ami nem l�tezik.

�szrevettem, hogy megittam a poh�r vizet, ez�rt �jrat�lt�ttem, �s felmentem a szob�mba. De a l�pcs�n fel�rve m�gis meggondoltam magam. Nagyi szob�ja fel� vettem az ir�nyt.

A szob�ban m�g mindig Nagyi parf�mje lengett, de olyan �resnek t�nt minden. Le�ltem a kock�s �gytakar�j�ra, �s k�rben�ztem. A falakat k�pek bor�tott�k, a mi k�peink �s p�r m�solat a kedvenc festm�nyeir�l. Megfordultam, �s �t�ltem az �gya elej�re, oda, ahol az �jjeliszekr�nye volt.

Kicsit f�lve meg�rintettem a holmijait; a szem�veget, a Bibli�t, a k�pkeretet, ami egy h�rmunkr�l lev� k�pet �rz�tt, �s a nyakl�ncot, amit Nagyi mindig hordott, csak a k�rh�zba menetelekor adott ide nek�nk, hogy �rizz�k meg, am�g hazat�r.

De megakadt a szemem valamin. Az �jjeliszekr�ny piciny fi�kja egy r�snyire ki volt h�zva, pedig �n j�rtam itt legut�bb, hacsak nem alvaj�r� a b�ty�m, �s �gy eml�keztem, �n mindent csukva hagytam.

Ez a fi�k Nagyi k�l�n bej�rat� helye volt, amibe m�g a hal�la ut�n sem turk�ltam volna bele, de mos m�gis m�gnesk�nt vonzotta a kezemet. Kih�ztam, de csal�dottan szisszentem fel, mert �res volt. De ahogy jobban megn�ztem, �szrevettem valamit:

- K�t alja van! – suttogtam meglepetten

Magamhoz k�pest meglep� �gyess�ggel kipiszk�ltam a fi�k els� alj�t, �s d�bbenten l�ttam, hogy a bels� fi�k falai vassal vannak bevonva. Felford�tottam a kiemelt r�szt, de m�r nem lepett meg, hogy ennek is vasb�l van az alja.

A fi�k tartalma egy kis vasl�dika volt, amin mindenf�le ez�st mint�k teker�ztek. Kiemeltem, �s felnyitottam a fedel�t. Valami jellegzetes szag� n�v�ny szirmaival volt tele, de a szirmok k�z�tt megl�ttam egy s�rgul� pap�rlapot. M�r megmozdult a kezem, hogy kiemeljem, amikor megtorpantam.

Hiszen ez m�gis csak az �v�… Nem kellene megn�znem.

De m�gsem tudtam visszafogni magamat. M�g soha �letemben nem s�rtettem meg �gy egy szerettemet sem, de most furcsam�d azt �reztem, hogy ez a helyes.

Kivettem bel�le a pap�rt, de akkor l�ttam meg, hogy az igaz�b�l egy bor�t�k. A bor�t�kon ugyan azok a mint�k teker�dztek, mint a dobozon, �s egy pecs�t volt rajta, ami egy csillog� kardot �br�zolt. Egy helyen mintha el lett volna t�rve a pecs�t. Felemeltem, hogy jobban l�ssam, de amikor felemeltem a bor�t�kot, megcsapott a n�v�nyekb�l bor�t�kba iv�dott szag.

Egy sz�zadm�sodpercig �gy t�nt, ott vagyok, �s �rzem, tudom, hogy mi ez, de az �rz�s megt�rt, �s a jelen�s szertefoszlott.

�vatosan felbontottam a bor�t�kot, vigy�zni akartam, hogy ne t�rjem fel a pecs�tet, de az egy reccsen�ssel hirtelen elt�r�tt. A bor�t�k egy s�rgul� pap�rra �rt levelet rejtett. Letettem az �jjeliszekr�nyre a bor�t�kot, �s a kezembe vettem a levelet.

Ekkor valami kiesett a lev�l lapjai k�z�l.

Mintegy lass�tott felv�telk�nt hullott a f�ldre. El�sz�r azt hittem, csak �lmodom.

A z�ld szalag volt az, �lmomb�l!

P�r pillanatig d�bbenten �ltem, mert a megr�k�ny�d�s teljesen letagl�zott. Azt�n lassan a szalag�rt ny�ltam, felemeltem, �s a kezembe vettem.

- �r Isten… - suttogtam – Lehets�ges lenne, hogy ez az lenne, aminek l�tszik? – a sz�mra csaptam a kezemmel, �s r�m�lten n�ztem k�rbe a szob�ban, de szerencs�re minden csendesnek l�tszott.

Lassan letettem az �lembe a szalagot, �s a kezembe vettem a levelet.

A legnagyobb meglepet�semre nekem c�mezt�k.

            „Megan!

El�sz�r is sajn�lom, hogy �gy kell elmondanom. Sajn�lom, hogy ez t�rt�nt, de most m�r nem szabad a t�rt�nteken agyalnod, csakis a j�v�re szabad koncentr�lnod.

Valami nagyon fontosat kell el�rulnom az �lmaidr�l. Sajn�lom, hogy nem tudtam veled �l�sz�ban megbesz�lni, hogy mi a te visszat�r� �lmod, pedig nagyon fontos lett volna. Az �lmaid fontosak Nek�nk, Megan. A jelent�s�k mindent megv�ltoztathat. El sem tudod k�pzelni, hogy h�ny ember sorsa forog kock�n most. �s az egyetlen, aki meg tudja v�ltoztatni, az te vagy, Megan.

Az �lmok megfejt�se, �s helyes �rtelmez�se nagyon neh�z folyamat. Mivel mi m�r nem tal�lkozhatunk emberi form�ban, sajnos nem tudlak ebben seg�teni, pedig minden er�mmel ezt akartam, hidd el. Hossz� �s neh�z �t �ll el�tted, �s biztosan sokan lesznek, akik majd – akarattal, vagy akaratlanul – megpr�b�lnak f�lrevezetni. Ezek ellen nagyon neh�z lesz v�dekezned, mert egyed�l vagy, kicsim. A legf�bb feladatomnak tekintettem, hogy megv�djelek ezekt�l, de m�r sajnos nem tudok seg�teni. Az egyetlen, amivel m�g tal�n seg�thetek, az az, ha arra k�rlek, hogy erre mindig eml�kezz: Csak a saj�t sz�vedre hallgass, �s ne sz�m�tson, amit mondanak!

Megan, a benned l�ktet� angyalv�r lehet �ld�s �s �tok is egyben. De a legr�miszt�bb az, hogy a d�nt�s csak rajtad �ll… �n ismerlek t�ged, m�g Nickn�l is jobban, �s tudom, hogy te a j� oldalhoz tartozol.

Mivel a v�r�nkben l�v� angyalv�r minden gener�ci�val egyre cs�kken, a v�laszt�s �s a helyes �ton marad�s egyre nehezebb. Sajnos a csal�dunkban m�r t�bben elbuktak ezen az �ton, de most elj�tt a te id�d. Rajtad �ll, hogy mit v�lasztasz.

Szeretn�m, ha most megkeresn�d Leon McWrightot (a h�toldalra �rtam a c�m�t), �s � tudni fogja, hogy mit kell tenned. Tudom, hogy neh�z, de k�rlek, ne k�slekedj, mert emberek �letei m�lnak rajtad.

Nagyon szeretlek kicsim, �s k�rlek, bocs�ss meg nekem, ami�rt nem tudtam v�gigcsin�lni.

1992. november 21.

Emerald nagyi

U. I.: „Az angyall�t az egyik legnehezebb, de �n tudom, hogy meg tudod csin�lni, Megan. Tudom, hogy tudsz angyal lenni. �n b�zom benned, �s nem adom fel.”

D�bbenten tettem le a levelet.

Honnan tud a Nagyi az �lmaimr�l? �s mif�le angyall�tr�l besz�l?

Rengeteg k�rd�s kavargott a fejemben, de ez volt a k�t legnagyobb. Olyan arccal n�ztem magam el�, mint aki teljesen meg�r�lt, de hi�ba pr�b�ltam meg�rteni, egyre jobban belezavarodtam.

De… az az �rz�s… �gy �reztem, el kell olvasnom ezt a levelet. Egyszer�en tudtam, hogy l�tnom kell. �s nem tudtam neki ellen�llni.

H�t tess�k, most itt van. Nagyi szok�s�hoz h�en mindent a feje tetej�re �ll�tott, �s beledobott a m�lyv�zbe, hogy l�ssa, hogyan boldogulok.

Emerald nagyi meg�r�lt volna? De… semmi jel�t nem mutatta az �r�letnek. Hab�r rengeteg cikk �s dokumentumfilm sz�l ilyen emberekr�l, akik m�g a saj�t csal�djuk el�tt is teljesen norm�lisnak t�nnek.

Hab�r… mi c�lja lett volna egy ilyen lev�llel? Abba v�g�l is nem halok bele, ha ut�nan�zek ennek a pasasnak.

Felvettem a levelet az �lemb�l, �s megford�tottam.

Texasi c�m… �s vajon mit mondan�k Nicknek? „H�t elugrottam a ide szomsz�dba egy kicsit kir�ndulni? H�t csak p�rezer kilom�terre van innen, de ne agg�dj, nem lesz semmi bajom… Ja, igen, egyed�l megyek. De semmi g�z, rendben leszek. Nem, Nick, ne! Nem akarom, hogy velem gyere! Hogy minek megyek? H�t… csak szeretn�m l�tni Texast… Mi az, hogy mindig ut�ltam kir�ndulni? Te magad mondtad, hogy egy kis leveg�v�ltoz�s kellene nekem! Mi? Hogy �rted, hogy nem? Nick, ne csin�ld! Nick, gyere vissza! Nick!”

A fejemben lej�tsz�dott gondolatsort�l csak m�g egy k�rd�st siker�lt megfogalmaznom: hogyan fogom meggy�zni Nicket, hogy engedjen el?

Lehet, hogy nem is kellene mennem… V�g�l is, 99,99%, hogy nem tal�lok semmit, vagy megtal�lom Nagyi �ltal�nos iskol�s szerelm�t…

De megint r�m j�tt az az �rz�s; amikor nem tudtam megmagyar�zni, csak egyszer�en tudtam, hogy meg kell tennem, mert a sorsom k�vetkez� �llom�sa Texasban van.

Van olyan, amikor arra a 0,01%-ra kell hallgatnunk. Van olyan, amikor a teljes �r�lts�gnek t�n� dolgok vezetnek a boldogs�ghoz. De ha jobban belegondolunk, igen. A teljes �r�lts�gnek t�n� dolgok vezetnek a boldogs�ghoz.

�rj v�lem�nyt, k�rlek! =)