Harmadik

A Sz�vets�g �p�lete a v�rost�l �szakra l�v� hegyekben volt. Igaz�b�l egy kast�ly �p�let�ben kapott helyett, de hozz� tartozott a hegy gyomr�ban l�tes�tett bunkerrendszer is. Itt kaptak helyet t�bbek k�z�tt a k�l�nb�z� laborat�riumok, kik�pz�p�ly�k, k�nyvt�rak, �s n�h�ny titkos terem is, ahov� csak az �gymond VIP-sek l�phettek be. Ha j�l tudom, p�ld�ul erekly�ket �riztek itt, meg a legfontosabb t�rgyakat, amik maxim�lis v�delmet ig�nyeltek.

A felette tornyosul� kast�lyban t�bbnyire fogad�sokat �s k�l�nb�z� esteket tartottak, de ez csak a j�ghegy cs�csak�nt �zemelt. A l�tszat fenntart�s��rt kellett, az igaz�n fontos dolgok a f�ld alatt t�rt�ntek.

Amikor meg�rkeztem, k�r�lbel�l negyed �ra maradt h�tra a vizsgaid�b�l. Lelass�tottam a l�pteimet, �s nyugodtan �tv�gtam a kast�lyt k�r�lvev� kertcsod�ban. Ahogy a hatalmas, feh�r �p�lethez �rtem, �r�mmel nyugt�ztam, hogy az els�k k�z�tt vagyok. Bel�ptem a vizsga (�s tal�n a ny�ri meleg) alkalm�b�l nyitva tartott nagy, barna faajt�n, �s a recepci�hoz s�t�ltam.

Linda, az �r�kk� k�nyveket b�j� port�sl�ny mosolyogva pillantott fel az �j Nora Roberts k�nyvb�l, amikor meg�lltam a m�zs�s s�ly�, antik m�rv�nypult mellett. Igaz�b�l mindig szerettem volna megk�rdezni t�le, vajon mennyit tud (vagy fogalmazhatn�k �gy, � mit tud) a Sz�vets�gr�l.

- Szia, Rose! – k�sz�nt�tt – Mr. Lionheart azt mondta, aki most a ti �vfolyamotokb�l bej�n, �rassam vele al� ezt a k�nyvet, a pontos id�vel mell�kelve. – az �r�j�ra n�zett, �s be�rta egy nagy, fekete bor�t�s k�nyvbe.

Elgondolkodva n�ztem a l�ny sz�p von�s� arc�t. Az els� dolog, ami eszembe jutott r�la, b�rmikor csak r�gondoltam; b�jos. A sz� minden pozit�v �s negat�v von�s�t bele�rtve. Linda maga volt a megtestes�lt j�indulat, kedvess�g �s mosolyg�s vagonnyi romantik�val megf�szerezve. Igaz�b�l n�ha irigyeltem kiss�. Mr. Lionheart (a nevel�ap�m), azaz nekem csak Frank szerintem azt szerette benne, hogy nem k�rdezett sokat. B�lintott, mosolygott, �s sz� n�lk�l elv�gezte a feladatot.

Azt hiszed most, hogy tal�n kevesebb lenne, n�lunk, harcosokn�l? H�t mennyi b�tors�g kell ahhoz, hogy gondolkod�s n�lk�l megb�zz egy idegenben, �s sz� n�lk�l cselekedd, amit mond, b�rmi is legyen az?

- Mit olvasol most? – tettem �gy mintha nem l�ttam volna a k�nyvbor�t� cikorny�s, arany bet�it. – k�zben el�m tolta a k�nyvet, �n pedig al��rtam a megfelel� sorban.

- Csak egy ugyanolyan t�rt�net, mint a t�bbi. – mosolygott kicsit sz�nakozva.

Mindig odafigyeltem r�, hogy kedves legyek vele, amennyire t�lem telik, �s besz�ltessem. Ugyanis rajtam, �s Frank n�h�ny kedves szav�n k�v�l m�sok nem igaz�n t�r�dtek vele. Persze, az�rt megvoltak a maga bar�tai, de �n m�gis valahogy mag�nyosnak l�ttam.

Kicsit �nmagadat l�tod benne, valld csak be…

- Egyszer adhatn�l nekem valami k�nyvet. Szeretn�k m�r valami m�st is olvasni, nem csak Shakespeare-t, meg borzongat� v�rpatakokat. – ami val�j�ban nem volt igaz, mert a Koll�gium k�nyvt�r�ban szinte minden h�ten megfordultam, mindenf�le polcokn�l, de szerettem �r�met okozni neki, �s volna, ha igen, azt hiszem, szerettem volna, ha most � ad valamit nekem.

- Biztos k�v�ncsi vagy r�? – n�zett r�m sz�gyenl�sen narancss�rga keretes szem�vege m�g�l.

- H�t persze! – feleltem b�ztat�nak, �s rem�ltem, nem t�n�k t�l lelkesnek

- H�t… j�. Akkor tal�n hozhatok neked valamit… - felelte m�g mindig bizonytalanul

Sokszor besz�lt velem ilyen f�l� hangs�llyal, de szerintem bennem lehetett a hiba, mert min�l kedvesebb pr�b�ltam vele lenni, ann�l t�bbsz�r s�t�tte le a szem�t.

- De el ne felejtsd! – b�cs�ztam t�le, mert k�zben megpillantottam Simont �s Tar�t, amint egy�tt bel�pnek a nagy, faajt�n.

- Dehogy. M�r azt hiszem, meg is van, mit hozok! De most menj csak! – �s a v�djegy�nek sz�m�t� mosoly�t �lt�tte fel, �s kivette a k�nyv�b�l az indi�nfonatos k�nyvjelz�j�t.

A bar�taim fel� fordultam, akik sz�les mosollyal az arcukon v�rtak az egyik antik m�zs�t id�z� h�feh�r szobor l�b�n�l.

- Na, hogy siker�lt a vizsga? – k�rdezte Simon, amint k�zel �rtem

Magas, nagyon v�kony alkat�, kiss� tal�n m�r hajlott fi� �llt el�ttem, bozontos, fekete hajjal, sz�rke szemekkel, �s nagyon csontos fels�testtel. Mozg�sa kecses volt, �s eleg�ns, �s j�tszott a szem�ben valami j�t�kos f�ny. De ha el�sz�r tal�lkozom vele, tal�n bizalmatlan lenn�k ir�nta, de j�kedv� lazas�g�val �s humor�rz�k�vel szinte mindenkivel megkedveltette mag�t �gy a m�sodik perc t�j�k�n.

- Azt hiszem, �tmentem.

- Azt hiszed? Rose, ha ez is az „azt hiszem” kateg�ria, akkor megint az els�k k�z�tt vagy!

- Ha nem ismern�nk, tal�n azt hinn�nk, csak teszed magad. – v�gott k�zbe Tara, aki a szobor mellett �ll� m�rv�nyoszlopnak t�maszkodott, �s enyh�n bossz�snak t�nt.

Amikor Tara ilyen, jobban j�rsz, ha csendben elsomford�lsz a vil�g m�sik fel�re, mert nem tudhatod, mikor tal�lsz egy goly�t a l�badban, vagy egy repeszgr�n�tot a zsebedben. H�t m�g k�pzeld, milyen lehet, amikor igaz�n elem�be j�n.

Am�gy nagyon j� tudott lenni ahhoz, akit k�zel engedett mag�hoz. Igaz�b�l nem sok ilyen ember volt, de az a p�r ember, aki m�g nem l�pett tapos�akn�ra mellette; �rt�k mindent megtett.

Mi ketten olyanok voltunk tal�n, mint az ikrek. Persze, a kin�zet�nk cseppet sem hasonl�tott, hiszen neki v�llig �r� �g�v�r�s haja volt, kiv�telesen gy�ny�r� arca (de a legt�bben t�zess�ge ellen�re m�gis a j�gkir�lyn�t l�tt�k benne. Furcsa nemde?), �s nagyon sz�p alakkal �ldotta meg a sors.

- Mit rontott el? – k�rdeztem b�lcs er�lel�t�ssal ink�bb Simont.

- Semmit. Tal�lkozott �tk�zben Valakivel.

- Jaj, ne! – simogattam meg egy�tt �rz�en Tara v�ll�t. – Ne is t�r�dj vele!

De Tar�b�l csak a m�lys�ges szomor�s�g �rad, �s nem sz�l semmit, hab�r tudom, hogy ott bent, a lelk�ben harcok d�lnak, valaki, egy t�r�keny vir�g, aki a lelke m�ly�n lakik (�s ti �gy h�vj�tok l�lek), kiab�l f�lelm�ben, ord�t szenved�s�ben, �s milli�nyi apr�cska darabra szaggat�dik �ppen. A legsz�vesebben egy �j �letet leheln�k bel�, de tehetetlen�l �llok mellette, �s csak simogatom a v�ll�t.

Tar�t tizen�vesen kidobta az alkoholista anyja, aki azt�n soha nem bocs�totta meg neki, hogy megsz�letett. Nem tal�lkoztak gyakran, csak n�ha, v�letlen�l, �t m�gis annyira felkavarta a dolog, hogy akkor napokig gy�szos feket�be burkol�dzott vil�ga.

Ekkor azonban ismer�s l�pteket hallottunk meg a mellett�nk emelked� feh�r-fekete gr�nitl�pcs� ir�ny�b�l, �s egy j�l ismert alakot pillantottunk meg.

Jean volt az, Frank feles�ge, a t�k�letes sz�ps�g, a modellalkat, a nagybet�s �s sz�vet dobogtat� n�. �n, akkor t�k�letesnek l�ttam �t, �s tal�n irigyeltem is kicsit, mert �gy t�nt, mindent j�l csin�l, sz�p, �s okos, j�l f�z, boldog, �s j�fej.

Csak azt az egyet nem l�tod meg kicsi l�ny, hogy � csak j�l leplezi az arraval�t.

- Csak nem k�nny� vizsgafeladatokat adtunk? – k�rdezte egy lehengerl� mosolyt villantva fel�nk, mik�zben leereszkedett a l�pcs�n – Eg�szen sz�p sz�mmal megcsin�lt�tok a feladatot.

K�rbehordoztam a pillant�somat a termen, �s val�ban, az elm�lt p�r percben a h�sz harcos n�vend�kb�l k�b� t�zen meg�rkeztek.

- De ha j�l l�tom, m�g van p�r perc. K�rlek, f�radjatok �t a Csillagk� Terembe, Linda, te pedig k�ldj minden v�gz�st oda!

Tov�bbra is Tar�t ist�polgatva megindultunk Simonnal a Csillagk� Terembe, ami tal�n a kast�ly legmisztikusabb terme volt. Eredetileg k�nyvt�rhelys�g lehetett, most viszont egy els�t�t�tett, a sz�szerinti �rtelemben krist�lyteremm� alak�tott�k �t. Egy csillagvizsg�l� is volt benne, ami szerintem tal�n az egyik legr�gibb �s legk�l�nlegesebb volt az eg�sz orsz�gban.

Tal�n az�rt �p�tett�k a termet, hogy emelje a kast�ly pomp�j�t, tal�n a misztikuss�g�b�l �rad� tiszteletk�vetel�s�t h�vtatott elrendelni, tal�n mindkett�t.

Meg�lltunk a gyertyaf�nybe burkolt, antik b�torokkal d�sz�tett folyos�n, �s csendesen v�rakoztunk, mert az ajt� csukva volt. Tudtuk, ha bel�phetn�nk, nyitva hagyt�k volna.

Itt a kast�ly �p�let�ben a lehet�s�gekhez m�rten mindig Mr. Lionheart tan�tv�nyaihoz ill�en viselkedt�nk. Csendesen suttogtunk, fegyelmezetten j�rk�ltunk a folyos�kon, �s �gy viselkedt�nk, mint akiknek a v�r�kben van valami h�v�s elegancia. Persze, csak, hogy k�v�lr�l �gy t�nj�n. Am�gy kiv�telek mindig akadtak.

Fojtott hangon suttogtam Tara f�l�be:

- T�nyleg nincs �rtelme miatta stresszelned magad. Tudom, hogy ez megint az elcs�pelt sz�veg, de t�nyleg. Ett�l megv�ltozik valami azon k�v�l, hogy sz�pen lassan �sszerepesztgeted a lelkivil�godat?

Tara r�m n�zett barna szemeivel, mintha azt mondan�, de ha egyszer ezt �rzem?

Az a baj, hogy �n is tudtam azt, hogy az �rz�sek ellen nem lehet tenni, de az�rt mindig megpr�b�ltam. Legal�bb l�tta ebb�l, hogy szeretem.

- Mindj�rt j�v�k. – �s megindult a wc ir�ny�ba

- Holnap majd kimegy�nk egy kicsit a v�rosba. – mondta Simon a m�ly hangj�n, amikor az ajt� becsuk�dott – Felvid�tjuk valamivel.

- Ez a te asztalod, Simon. – mondtam kiss� szomork�san

Simon egy pillanatra a szemembe b�mult, azt�n elnevette mag�t.

- Mi lenne velem n�lk�letek! – �s a karjaiba z�rt – Ne kezd b�slakodni te is! El sem tudod k�pzelni, mennyit jelentesz neki! Nagyon boldog, hogy vagy neki, �s �lland�an v�gasztalod.

- Ezt most csak az�rt mondod, hogy jobb kedvem legyen. – fordultam el durc�san, de csaknem bele�tk�ztem p�r most �rkez�be.

- Val� igaz.

Erre majdnem �n is megindultam a mell�khelyis�g ir�ny�ba.

- De ez m�g nem jelenti azt, hogy ez nem igaz. – komolyodott el – Sokat besz�lt arr�l, hogy mennyire h�l�s a sorsnak, hogy adott t�ged.

Lassan visszafordultam, �s csillog�-csod�lkoz� szemekkel m�regettem a fi�t.

H�t enn�l szebb aj�nd�kot kaphattam volna?

- Holnap v�gre megvessz�k neki azt a minigr�t�tos pusk�t! – feleltem elsz�ntan

- Ez a besz�d! – mondta �ppen abban a pillanatban, amikor ny�lt a Csillagk� terem ajtaja, �s Jean l�pett ki rajta, egy pap�rlappal a kez�ben

- Izgultok? – k�rdezte cinkos mosollyal az arc�n, mik�zben a teremmel szemben l�v� �res t�bl�hoz ment.

De ebben a pillanatban hatalmas robaj hallatszott a l�pcs� ir�ny�b�l, cs�r�mp�l�s, majd k�zeled� l�bak dobog�sa, �s p�r pillanat m�lva egy k�cos, vil�gosbarna fi� t�nt fel a l�pcs�fordul�ban.

Hatalmas vigyorral az arc�n k�zeledett fel�nk, �s sz�lesen cs�polt karjaival, amikor megl�tott minket. Azt�n amikor a szeme a k�rd� szemekkel n�z� Jean-re villant, megtorpant, �s olyan arcot v�gott, mint aki most nyelt le egy eg�sz hord� citromlevet.

De Jean elmosolyodott.

- Lassan a testtel fiatalember. Mi lett volna, ha Mr. Lionheartot tal�lja itt?

Ekkor ny�lt egy m�sik ajt�, �s Tara l�pett ki rajta, el�sz�r meglepett arcot v�gva, azt�n, amikor megl�tta a helyzet k�zep�n �ll� Seant, elmosolyodott, �s visszat�rt hozz�nk.

Frank allergi�s volt a rohang�l�sra a kast�lyban. Lent, a bunker di�kr�szein ak�r fel is robbanthattad a szob�dat, m�g seg�tett is benne, ha k�red, itt viszont maga volt a megtestes�lt szigor.

Sean mindenesetre icipicire h�zta �ssze mag�t, �s azt hiszem, el is pirult. Hi�ba, Jean szem�lyesen �t sz�l�totta meg. Erre term�szetesen elfojtott nevet�-moraj futott v�gig az ott �ll� embereken, de Jean szem�lye term�szetesen azonnal tiszteletet parancsolt.

- Eln�z�st, Mrs. Lionheart.

- Magadt�l kellene eln�z�st k�rned, nem t�lem, hiszen csak magadnak okozol rosszat vele, ha vigy�zatlan vagy. – mondta, �s visszavonult ahonnan j�tt, hogy azt�n valamelyik titkos ajt�n a kast�ly egy teljesen m�sik pontj�n bukkanjon fel.

Eg�szen addig, am�g az ajt� m�lt�s�gteljesen be nem csuk�dott t�k�letes csend, �s mozdulatlans�g uralkodott az itt �ll�kon (m�g Simon is elfelejtkezett Jeannel ugratni Seant, ez pedig nagyon nagy dolog!), de azt�n egy emberk�nt rohamoztuk meg a kif�ggesztett eredm�nyt�bl�t.

�rj v�lem�nyt, k�rlek! =)