Negyedik

Egym�s ut�n hallottam boldog felki�lt�sokat �s n�mely el�gedetlen szisszen�st is, de pillanatnyilag az �rdekelt, hogy mi n�gyen, Tara, Simon, Sean �s �n �tment�nk.

Sean szinte az �gig ugr�lt �r�m�ben.

- �tmentem, �tmentem!!! El tudj�tok ezt hinni?

Tara csak mosolyogva n�zte, �s azt hiszem pillanatnyilag irigyelte felszabadults�g��rt.

Simon szem�ben m�g szikr�z�bbak lettek a f�nyek, �s �gy t�nt, menten kicsattan a boldogs�gt�l.

M�rhetetlen�l boldognak �reztem magam, hab�r biztos voltam benne, hogy �tmegyek a vizsg�n. De a pillanat most j�tt el. Megcsin�ltam. El�rtem. El�g j� voltam. El�g j� vagyok.

�s ekkor lassan kit�rult a Csillagk� Terem ajtaja, �s mi tudtuk, hogy itt az id�.

A boldogs�gt�l megr�szeg�lve l�ptem �t a terem k�sz�b�t a bar�taimmal a nyomomban. A terem mindig leny�g�z�tt, ak�rh�nyszor csak bel�ptem ide. Csillog� volt, �s m�lt�s�got �raszt�, olyan hat�s�, ahol �szre sem veszed, de m�gis lehalk�tod a hangodat. Ezerf�le k� �s krist�ly csillogott mindenhonnan, de a lehet� leg�zl�sesebben, �s legcsod�latosabban elrendezve. A terem k�zep�n kiss� f�lhom�lyba burkol�dzva �llt Lee Mester, a medit�ci�vezet�nk.

Egym�s ut�n foglaltunk helyet a Mester el�tt a padl�n, t�r�k�l�sben.

A Mester mosolyogva hordozta v�gig a tekintet�t rajtunk. P�r perces csend k�vetkezett, de nem n�mas�gnak, hanem nagyon is tartalmasnak, �s �rdekesnek, mert figyelhettem �nmagamat, a gondolataimat, hallgathattam a sz�vemet, �s egy pillanatra felfoghattam, hogy mi is t�rt�nt velem ma este.

- Bizony�ra most mindny�jan nagyon-nagyon boldogok vagyok. – kezdte a besz�d�t – Eml�kszem, az �n beavat�somra. M�g a mai napig tudom, mit �reztem. – �s �gy t�nt, r�ncos szemei el�tt t�nyleg megelevenednek a pillanatok, �s az id�s ember egy m�sik id�be rep�l vissza – El sem hittem, hogy eljutottam id�ig a sok edz�s, kritika, �s k�zdelem ut�n. Azt hittem, �n vagyok a vil�gon a legboldogabb. Bizony�ra nektek is hasonl� gondolatok sz�guldoznak most a fejetekben. De egy valamit ne felejtsetek el. Az eddigi k�zdelmek, harcok, szenved�sek nem az�rt t�rt�ntek, hogy �tmenjetek a vizsg�n, hanem az�rt, hogy felk�sz�ljetek az �letre itt, a Sz�vets�gben. Ezut�n m�g nehezebb lesz, �s csak rajtatok �ll, hogy val�ban a legboldogabbak lesztek-e. Mert az igazi boldogs�g, amit mindannyian kerestek, nem az, amit most �reztek. Az csak valamif�le el�szele. Rajtatok �ll, hogy harcoltok-e �rte, �s el�ritek-e. A l�nyeg mindig �nmagatokban van. Legyetek �szint�k magatokhoz, �s hallgassatok sz�vetek szav�ra, b�rmilyen bolonds�gnak vagy kivitelezhetetlennek is t�nik. Tal�n most azt gondolj�tok, igen, mondani k�nny�, de higgy�tek el, az�rt mondom, mert t�nyleg �gy gondolom. �s az�rt mondom el nektek, mert szeretlek titeket. Azt akarom, hogy ne harminc �v m�lva d�bbenjetek r� erre, hanem most �rezz�tek �t. Cser�be csak annyit k�rek, hogy ne felejts�tek majd elmondani a ti tan�tv�nyaitoknak.

Most pedig engedj�tek meg, hogy a Sz�vets�gr�l besz�ljek. Azt mindannyian tudj�tok, hogy mi a gonosz ellen harcolunk. A Sz�vets�g tagjai v�llalt�k ak�r a saj�t k�rhozatukat m�sok b�nei�rt. A mostani vizsg�val ti is v�llalt�tok ezt.

Olyan embereknek fizet�nk meg, akik elvett�k m�sok �let�t, puszta �r�lts�gb�l, vagy �mokfut�sb�l. �s jogos a k�rd�s, hogyan veszi a jogot egy ember arra, hogy kioltsa egy m�sik �let�t, hogyan mer�szel b�r�skodni egy embert�rsa felett?

Val�ban, ez jogos k�rd�s. De mit tenn�tek az olyan emberekkel, akik m�sok hal�l�b�l �lnek? P�ld�ul, az olyan milliomosokkal, akik szerencs�tlen menek�lteket fullasztanak meg hetente f�mkont�nerekben? Azokkal, akik m�ni�kus gyilkosok? A terrorist�kkal? Akik szemrebben�s n�lk�l oltj�k ki m�sok �let�t?

De akkor is, honnan hozhatsz helyes d�nt�st? Honnan tudhatod, hogy ez j�-e?

Nem hi�ba besz�ltem a sz�vetek szav�r�l. Amikor l�tsz egy s�r� csecsem�t, akit tal�n megmenthett�l volna, �s ut�na l�tod �t, v�resen, �sszekaszabolva, halottan. Ez ad er�t a d�nt�s meghoz�s�hoz, a helyes v�laszt�s�hoz.

Vannak, akik el�t�lnek minket, ti is tudj�tok. Hab�r az emberis�g nem tud a l�tez�s�nkr�l. Tudom, hogy milyen neh�z �gy megv�lt�nak lenni, ha �k nem ismernek, s�t, m�g tal�n el is �t�lnek.

De mi lenne az igazi szeretet? Ha �gy tudod szeretni embert�rsaidat, hogy �k nem is tudj�k, hogy megmentetted az �let�ket, ha �gy tudod szeretni �ket, hogy �k k�zben el�t�lnek t�ged, akkor vagy valaki.

�s ha a saj�t k�rhozatodat tudod �rt�k adni, mindenn�l t�bb vagy.

�tszellem�lten hallgattuk Lee Mester szavait. �tj�rt minket az er�, amivel besz�lt, a h�v, amivel rajongott az emberek�rt, �s a m�d, ahogyan kifejezte �nmag�t. Tal�n elvakultnak �t�lsz minket, �s tal�n igazad is van. Emberek vagyunk mindannyian. De mit tenn�d, ha l�tn�d a saj�t csal�dodat felakasztva, lem�sz�rolva, a v�r�ben f�r�sztve, �rd�gien megk�nozva �lettelen alakokba fagyva? Ha a kezedben lehetne az eszk�z, amivel megments m�sokat, nem tenn�d meg?

Mi megtenn�nk.

- Rem�lem, mindannyian megtal�lj�tok �nmagatokat a Sz�vets�g k�tel�k�ben, �s rem�lem, hogy legf�k�pp megtal�lj�tok �nmagatokat, �s a k�rd�sekre a v�laszt, amiket kerestek az �letben. – folytatta a Mester – Voltak, akik nem mentek �t a vizsg�n. – lopva k�rben�ztem a bent �l�k k�z�tt, de mind�ssze nyolc ninjaruh�t sz�moltam �ssze – Bizony�ra furcs�llhatj�tok, mert a vizsgafeladat�t mindenki teljes�tette. Akkor vajon mi�rt?

Tudj�tok a vizsga aff�le formalit�s. Az�rt v�lasztottunk ki titeket, mert a ti munk�tokon m�r a vizsga el�tt l�ttuk, hogy el�rte a megk�v�nt szintet. A szem�lyis�getek k�szen �ll a k�vetkez� l�pcs�fokra.

�s tal�n azon is elgondolkodtatok, mi�rt pont ezeket a vizsgafeladatokat kapt�tok? Nos, a v�laszra a k�rd�st csakis ti tal�lhatj�tok meg, de okkal v�lasztottuk �ket, mindenkit k�l�n�s gonddal megvizsg�lva.

Holnap pedig mindannyian megkapj�tok els� igazi feladatitokat, de minden utas�t�st meg fogtok tal�lni a szob�tokban l�v� nanofalon.

Most pedig egy k�z�s medit�ci�ra k�rlek titeket, ut�na pedig f�radjatok �t az els� emeleti Nagyterembe, ahol Mr. �s Mrs. Lionheart egy g�laestet rendezett a tiszteletekre, ahol megismerkedhettek t�bbek k�z�tt a Sz�vets�g n�h�ny k�lf�ldi tagj�val, �s n�h�ny nagyon fontos emberrel is, akik a Sz�vets�g m�k�d�s�t �gymond k�v�lr�l ir�ny�tj�k.

�s ekkor intett a kezeivel, mire mindenki lehajtotta a fej�t, �s kinyitotta a bels� szem�t. Az indi�nok �si nyelv�n besz�lt hozz�nk, mormolta a szavakat, �s hangja egy id� ut�n elr�p�tett minket a medit�ci�s �llapotunkba, ahol lehet�s�g�nk volt magunkba n�zni, megvizsg�lni a gondolatainkat, �s rendet tenni a lelk�nkben.

Hossz� percek teltek el, de tal�n egy �ra is, nem tudom. Folyamatosan azon a f�rfin j�rt az eszem. Peter. Peter Harrison. K�b� k�t �r�val ezel�tt m�g a b�josan kivil�g�tott utc�kon s�t�lgattunk, de most m�r halott.

Hi�ba pr�b�ltam m�lyebben magamba n�zni, egyszer�en nem l�ttam meg. Mindig kics�szott a kezem k�z�l. Pedig �reztem, hogy valami nem stimmel. Valami rossz t�rt�nt. �s az Harrison szem�ly�vel �ll kapcsolatban. De nem tudtam kital�lni, hogy mi lehetett az.

Amikor (a helyzethez m�rve) v�geztem magammal, lassan visszahoztam a lelkem ebbe a dimenzi�ba, �s k�rben�ztem. M�g p�ran voltunk a teremben. L�ttam, hogy a bar�taim m�g medit�lnak, de betartottam a szab�lyokat, fel�lltam, meghajtottam magam, �s kimentem, hogy a terem el�tt v�rjam meg �ket.

�rj v�lem�nyt, k�rlek! =)